Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
KASSA KÜLKERESKEDELME 1393-1405. KÖZÖTT 389 tokra támaszkodom. Az 1404-27 közötti időszakban nyolc pozsonyi kereskedő kötött 500-1000, illetve 1000 aranyforint feletti üzleteket is. A 23 év alatt az első értékkategóriába öt, a másodikba 2 adósság fordult elő. Kassán viszont 12 év alatt az 500-1000 forintos adósságok száma hét, az 1000 forint felettieké pedig öt. Ez akkor sem kevés, ha a pénzek értéke időközben módosult. 1409-től a kassai forint értéke a 100 új dénáros aranyforint fele volt, míg korábban jelentéktelen eltérés volt a valódi aranyforint és a kassai számítású forint értéke között.5 4 A krakkóiak a városi társadalom széles rétegeivel üzleti kapcsolatban állottak. Az iparosok köréből elsősorban az előkelőbb mesterségek képviselőit találjuk az adósok között: posztókészítő, darócszövet-készítő, szappankészítő, páncélkészítő, ónozó, serfőző, késes, szabó, szűcs, asztalos. A hitelbe adott áru vagy a kölcsönzött pénz értéke 15-293 forint között mozgott, de a 100 forint alatti tételek voltak túlsúlyban. Hasonló eredményre jutott a pozsonyi kézművesek esetében Skorka Renáta is. Az iparosok mellett kötöttek üzletet a krakkóiak még egy sereg kassaival 4-123 forint értékben, és voltak idegen ügyfeleik is. Az idegenek részben a Kassához közeleső településekről — Bártfa, Lőcse, Epeijes, Rozsnyó, Gönc, Szomolnokbánya, Körmöcbánya, Topián, Sárospatak, Ilsva, Nagykálló —, részben az ország keleti feléből vagy külhonból jöttek a városba.5 5 Az ország keleti feléből valókra mindössze három esetben utal a forrás, két Szatmár megyeiről és egy kolozsváriról van szó. Külhoni üzletfél szintén nem sok akadt, egy sandezi vagy toruni polgár. Az is előfordult, hogy a kassaiak vagy a magyarok hiteleztek krakkóiaknak. Ez azonban a vizsgált 12 év alatt mindössze öt ízben történt meg. 1398-ban E Redischer 400 forinttal tartozott Péter jegyzőnek, 1399-ben egy bártfai, Halprittel János követelt 106 forintot J. Lotter krakkói kereskedőtől, P Lotter pedig János daróckészítőnek tartozott 105 forintot fizetni, 1403-ban J. Czanser jelentéktelen összeggel, 43 forinttal maradt Seydel Jakab özvegyének adósa, 1404-ben N. Libintal egy kassai mészárost tartozott 65 forint erejéig kielégíteni.56 A krakkóiak közül egyesek kassai polgárjogot nyerve, nem egyszer a városi vezetőségbe is bekerülve, sőt, királyi hivatalt vállalva igyekeztek jobb feltételeket teremteni kereskedelmük számára. A Knoblauch névvel 1399-ben találkoztunk először és utoljára forrásunkban. 1405-ben azonban felbukkant Kassa város bírájaként egy Knoblauch, aki Kassa esküdt polgáraival és közösségével egyetemben jelentős értékben, 2410 aranyforintért vásárolt szövetet hitelben három krakkói kereskedőtől és társaságuktól.57 A kassaiakkal jelentős forgalmat bonyolító Rudel egy 1407. évi adat szerint bányaadó-ispánként is szerepelt Kassán.58 A behozott és kivitt áruk tekintetében forrásunk meglehetősen szűkszavú. Az 50 krakkói kereskedő és a velük kapcsolatban állók viszonylatában mindössze tizenhét alkalommal esik szó áruról is. Az áruk között két ízben szerepel az ökörbőr, egy ízben a viasz, a szőrme, az élő állat, a hal és a fűszer, míg a többi hivatkozás a különböző fajtájú szövetekre vonatkozik. A szövetek közül az yperni, a németországi tischlitzi és kölni, valamint a lengyelországi stregovai szövetet egyszer, a 54 Engel: i.m. 90. 55 Acta nr. 2661, 3320, 3248, 3183, 3345, 3964, 5419, 5475. 56 Acta nr. 2287, 3183, 3185, 5173, 5819. 57 ZSO II/l, nr. 3900. 58 ZSO II/2, nr. 5361.
