Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
388 TEKE ZSUZSA mehetett, mert az elkövetkezőkben már nem találkozunk a nevével. 1403-ban már csak özvegyéről tudósít a forrás, akitől Rudelnek társaival együtt még mindig volt követelése.4 5 Szerencsésebb és tőkeerősebb lehetett polgártársa, Erniszt János, aki Gozomecz Gáspár, Divitis György, majd Fischer János kassai kereskedőkkel társulva bonyolította üzleteit. 1398-ban hármuknak 2000 forintos adóssága volt Rudellel szemben, amihez még hozzájött 1355 forint, Erniszt és Divitis együttes tartozása. E két kereskedő adósságállománya ennél jóval több lehetett, mert Rudel az első esetben második számú, a második esetben harmadik számú hitelezőként szerepelt. Ugyanebben az évben törlesztett is, Divitis Györggyel együtt 571 forintot kifizetett G. Murrensteinnek, aki negyedik számú hitelezőjeként követelését minden ingó és ingatlan vagyonából kielégíthette. 1400-ban három hitelezője, L. Schultis, J. Gotwalt, J. Czanser összesen 999 forintot követelt tőle. 1402-ben tűnt fel utoljára, ekkor többen is követeltek tőle kisebb-nagyobb összegeket, öt krakkói — V Zelig, J. Gotwalt, L. Schultis, Rudel, J. Slepkugil — összesen 303 forintot.46 A Falkenberg testvérek mindössze egy alkalommal szerepeltek az adósok között, amiből arra következtethetünk, hogy olyan árukkal kereskedtek, amelyek révén a hitelektől többnyire mentesültek. 1402-ben N. Murrenstein és H. N. Schwarz krakkói kereskedők első számú hitelezőikként lefoglaltak 1000 forint értékben borsot Körmöci Henriknél és készpénzt, amely őket illette. Még ugyanebben az évben jelentkezett követelésével harmadik számú hitelezőjükként J. Sandan, az összeget azonban sajnálatos módon nem tüntették fel.47 Hasonlóképpen csak részben — 500 forint erejéig — ismerjük Zeiler János kassai kereskedő adósságát, akinek négy hitelezője közül három krakkói — V Zelig, N. Rotchin, J. Sibinwirt — 1403-ban lefoglalta vagyonát, hogy követelésüket kielégítsék.48 Grucz Jakab szintén csak egy ízben bukkant fel forrásunkban, de akkor jelentősebb összeggel szerepelt: 1403-ban Rudel 143 forintot, J. Czanser 517 forintot követelt tőle.49 Simon Jakab is azok közé tartozott, akik nagyobb tételekben vásárolt a krakkóiaktól, de úgy tűnik, adósságát időben rendezni is tudta, mert csak egy alkalommal, 1403-ban jegyezték fel a nevét, amikor Rudelnek volt 1144 forint követelése vele szemben.5 0 Nicasius Miklós 1404-ben 1670 forinttal tartozott N. H. Schwarznak, aki minden vagyonát lefoglalta,5 1 Gobel János pedig ugyanebben az évben 524 forintos adóssága fedezetéül házát kötötte le hitelezőjének, J. Czansernek.52 A tíz kassai kereskedő által lebonyolított forgalom még ilyen hiányos adatbázis alapján sem tekinthető jelentéktelennek. Különösen akkor nem, ha összehasonlítjuk a pozsonyi Protocollum Actionale egy évtizeddel későbbi adataival. A forrást a közelmúltban Skorka Renáta dolgozta fel mintaszerűen szakdolgozatában;5 3 és a továbbiakban az ő munkájában közzétett ada-45 Acta nr. 2165,2712-13, 2757, 2758-59, 2760, 5173. 46 Acta nr. 2355, 2356, 2357, 3490, 3492, 3493, 4804, 4808. 47 Acta nr. 4510, 4783. 48 Acta nr. 5134. 49 Acta nr. 5355-56. 50 Acta nr. 5420. 51 Acta nr. 5597. 52 Acta nr. 5676. 53 Skorka Renáta: „...als in unserm statbuch verschriben sind..." A pozsonyi Protocollum Actionale, Bp. 2001.
