Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
KASSA KÜLKERESKEDELME 1393-1405. KÖZÖTT 387 mellett. A forrásban szereplő 50 krakkói kereskedőből 21 csak egy évben fordult elő, 9 két egymást követő évben jelentkezett pénzkövetelésével, a fennmaradó 20 viszont majd minden évben felbukkant. Természetesen ezek a számok csak jelzés értékűek, a forrás alapján nem állapítható meg a kassaiakkal kapcsolatban álló krakkóiak teljes köre. Az sem derül ki egyértelműen, hogy az üzleteket Kassán vagy Krakkóban kötötték-e meg, de más források alapján tudjuk, hogy mindkét város egyaránt számba jöhetett.4 2 A kereskedelem, miként más magyar város esetében is, szinte kizárólag hitelüzlet útján bonyolódott, és a hitelezők az esetek többségében a krakkóiak voltak. Mindebből nyilvánvaló, hogy a kassaiak készpénz állománya nem volt számottevő,4 3 az általuk felkínált áruk értéke jóval alatta maradt a krakkóiaktól beszerzett áruk értékének. A kis számú „nagy", 500-1000 forintos vagy 1000 forintot meghaladó értékű üzletek mellett jelentős a 100-500, 50-100 forintos és az ennél is kisebb értékben kötött üzletek száma.4 4 Az 1394-1405 közötti időszakban az 500-1000 forintos követelések száma 7 volt, de több is lehetett, mert a hitelezők neve mellett gyakran nem tüntetik fel az összeget. Ugyanez áll az 1000 forint feletti adósságokra is, amelyekből 5 esett a vizsgált időszakra. A 100-500 forintos követelések száma 23, míg az 50-100 forint, valamint az ennél is kisebb értékű hitelek élvezői között mindössze 7 kereskedő akadt, a többség azonban iparosokból verbuválódott. A krakkóiak a nagy üzletek mellett nem vetették meg a kisebbeket sem. Ugyanazok a kereskedők, akik több száz vagy ezer forintot követeltek adósaiktól, nem átallottak 10-20 forint értékben sem hitelüzleteket kötni. Az első két érték kategóriában is üzleteket kötő tíz kassai kereskedő 15 krakkói kereskedővel állott rendszeres kapcsolatba, és így történhetett, hogy egyegy kassai kereskedő egy időben több krakkóinak is adósa volt. Seydel Jakab kassai kereskedő 1398-ban 829 forinttal tartozik Rudel Regernek, 1399-ben M. Knoblauchnak és J. Razlavicsnak 800 forinttal adós, ugyancsak ebben az évben követel tőle N. Rottich, mint második számú hitelezője 386 forintot, a harmadik számú hitelező, G. Murrenstein 337 forintot, a negyedik hitelező, M. Knoblauch 350 forintot, az ötödik számú hitelező, N. Slebkogil pedig 470 forintot „in puro auro", valamint 100 „marcas grossas". A számok azt jelzik, hogy a hitelezőket ebben a sorrendben kellett kielégíteni. Seydel Jakabnak kevés híján 2000 forintos tartozást kellett rendeznie, és ehhez még nem számítottuk hozzá a 470 aranyforintot és a 100 márkát. Seydel már az előző évben minden vagyonát a városban és azon kívül lekötötte Rudelnek a 829 forintos adóssága fedezetéül, így nehéz elképzelni, miből akarta kielégíteni hitelezőit. Minden valószínűség szerint tönkre 42 ZSO I, nr. 5854, II/2, nr. 5361. 43 A készpénz állomány jelentéktelen voltára következtethetünk a hitelbe adott áruk kifizetésére kitűzött határidő tartamából, amely még a jelentősebb kereskedők esetében is meglehetősen hosszúnak mondható. így pl. 1405-ben Kassa város bírája és esküdt polgárai három krakkói kereskedőtől 2410 magyar aranyforint értékben vettek szövetet, amelynek kifizetését 1 év múlva ígérték. ZSO II/l, nr. 3900. A mezőgazdasági termékek és az iparcikkek árai közötti arányok érzékeltetésére álljon itt néhány példa: ezer ökörbőr értéke 620 forint körül mozgott, 1 tonella bor 26 forintba került, 16 vég hosszú tieneni szövet viszont 1144 forintba. 44 A forrásban a hitelek értékét kassai számítású forintban adták meg. 1 kassai számítású forint=38 garas, 152 dénár, 1 valódi aranyforint=37,5 garas, 150 dénár. Engel Pál: A 14. századi pénztörténet néhány kérdése, Századok, 124 (1990), 1. sz. 88-90.
