Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
386 TEKE ZSUZSA Miként a 14. sz. elején, úgy a század végén is Kassa és Krakkó között jelentős forgalom bonyolódott, amit a bírói könyv bejegyzései is tanúsítanak. Krakkó a század folyamán jelentős áruelosztó központtá fejlődött, amely Flandriától Velencéig, Nürnbergtől a Fekete-tengeri olasz kolóniákig terjedő kapcsolatai folytán a nyugati és keleti árukból egyaránt bőséges kínálattal rendelkezett. Ugyanakkor Krakkó volt a lengyel ólom és só, valamint a magyar réz egyik legfontosabb piaca is. A fém és a só vonzotta Krakkóba az idegeneket, elsősorban az olaszokat és a németeket. A 14. sz. második felében főleg genovaiak telepedtek meg Krakkóban, akik közül sokan a só- és ólombányákban rendelkeztek érdekeltséggel. A genovaiak a fémekkel való kereskedelem mellett egyéb árucikkekkel, így főként szövettel is kereskedtek.3 6 A század végén megjelentek Krakkóban a firenzeiek is, akiknél a bányák iránti érdeklődés szintén együttjárt az itáliai ipar termékeinek, elsősorban a szövetnek az értékesítésével. A lengyel szövetgyártás beindulásával lehetett összefüggésben, hogy 1394-ben firenzei takácsok telepedtek meg Krakkóban, és nyertek polgárjogot.3 7 A nürnbergiek egyes vélekedések szerint a 14. sz. elejétől jelen voltak a városban, de csak a 70-es évektől volt jelentősebb szerepük a gazdasági életben.3 8 A század vége felé, 1394-ben látták jónak Krakkóban, hogy Kassa városával négy hónapi felmondással kereskedelmi szerződést kössenek.3 9 Bár a század elején, 1324-ben már létrejött közöttük hasonló megállapodás, és 1392-ben maga Zsigmond is biztosította a lengyel kereskedőket, hogy Kassán szabadon kereskedhetnek, és onnan háborítatlanul hazatérhetnek,4 0 a krakkóiak mégis fontosnak tartották, hogy Kassával újból szerződjenek. A szerződés értelmében a kassaiak nemcsak Krakkóba mehetnek, hanem „in qualemcunque provinciám prout ante omni iure adveniebant", tehát Lengyelország más területeire is, kivéve Poroszországot. Ezt azzal indokolták, hogy Poroszországba menetelük nincs még szabályozva. A krakkóiak a csak nem régiben, 1387-ben megerősített árumegállító joguk41 rovására is engedményt tettek a kassaiaknak, cserébe viszont csak azt kérték, hogy szabadon jöhessenek Kassára, és itt árulerakatot létesíthessenek, miként korábban is szokásban volt. Az 1394. évi szerződés jótékonyan éreztette hatását a kölcsönös kapcsolatokra, amit a bírói könyv bejegyzései alapján regisztrálhatunk. Míg 1394-ben mindössze három bejegyzés tanúskodik a kassaiakkal való üzletkötésről, a következő években fokozatosan emelkedik ez a szám. 1398-ban már tizenhárom bejegyzés szerepel, közöttük kilenc újonnan előforduló krakkói kereskedő nevét tartalmazza. 1399-ben a régiek mellé hat újabb név sorakozik fel, és szinte nincs olyan év, amelyben új nevek ne szerepelnének. így 1400-ban tizenkét, 1401-ben öt, 1403-ban hét, 1405-ben két újabb név tünt fel a régiek 36 Winfried Reichert: Oberitalienische Kaufleute und Montanunternehmer in Ostmitteleuropa während des 14. Jahrhunderts, in: Hochfinanz, Wirtschaftsräume, Innovationen, Festschrift für Wolfgang von Stromer, Hgg. v. Uwe Bestmann, Franz Irsigler, Jürgen Schneider. I. Trier, 1987, 269-357. A genovaiak nem olasz, hanem németalföldi szövettel kereskedtek, amelyet Brüggeben szereztek be. 37 Jan Ptasnik: Italia mercatoria apud Polonos saeculo XV ineunte, Romae, 1910. 38 Wolfgang von Stromer: Oberdeutsche Hochfinanz, 1350-1450, in: Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, Beihefte 55-57, 1970, Kapitel IV 90-154. 39 ZSO I, nr. 3324. 40 ZSO I, nr. 2630. 41 ZSO I, nr. 305.
