Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
KASSA KÜLKERESKEDELME 1393-1405. KÖZÖTT 385 kivonta árumegállító joguk hatálya alól, de ezt az erdélyiekre nem vonatkoztatta, akik továbbra is kötelesek áruikat a régi helyeken, így Kassán is lerakni, és áruba bocsátani. Ugyanebben az oklevelében újra megerősítette Kassa azon kiváltságát, hogy a Kassát felkereső külföldi kereskedők innen tovább az országba nem mehetnek. Erre azért lehetett szükség, mert fogsága idején az országnagyok a krakkói és általában a lengyel kereskedők vonatkozásában I. Lajos 1368. évi oklevele értelmében rendelkeztek, lehetővé téve, hogy szövetet és más árukat Magyarországon mindenütt eladhatnak, ahol ezt I. Lajos idejében is megtehették.3 0 Fontosnak tartotta a király kiemelni azt is, hogy sem a budaiak, sem a lőcseiek a kassaiakat áruik lerakására ellenkező rendeletek ellenére sem kényszeríthetik, hanem városaikon keresztül bel- vagy külföldre tovább engedik. Lőcse ugyanis csak néhány évvel korábban, 1393-ban nyerte el I. Károlytól kapott kiváltsága megerősítését, amely részleges árumegállító jogot biztosított a város számára.31 Buda pedig, miként erre már utaltunk, szintén a király akaratából élvezhette minden belföldi kereskedővel szemben árumegállító jogát, amelyet csak három évvel később, az 1405. évi törvény rendelkezése értelmében vesztett el.3 2 A kassaiak érdekeit tartotta szem előtt a király akkor is, amikor 1404 júniusában szabályozta az idegenek — forenses hommes extranei et advenae qui videlicet in ipsa civitate non morantur, neque ius civile inibi habent — egymás közötti kereskedelmét a városban.33 A rendelkezés célja minden kétséget kizáróan az lehetett, hogy az idegenek egymással való kapcsolatát a kassaiak javára korlátozza, és az áruk túlnyomó részének közvetítését a kassaiak számára tartsa fenn. Hasonlóképpen előnyös lehetett számukra az 1405. évi dekrétum azon cikkelye, amely minden városra kiterjedő érvénnyel szabályozta a külföldi kereskedők szövetárusítását a városi piacokon, kimondva, hogy portékájukat csak nagyban — 6 végnél nem kevesebbet — árusíthatják.3 4 A királyi rendeletekből elsősorban a város emporium volta mutatkozik meg, és jóval kevesebb szó esik bennük a kassaiak országhatárokon túli tevékenységéről. Ebből az is következik, hogy a külföldiekkel való forgalmuk jelentős részét városukban bonyolították le. Míg a királyi rendeletek csak nagy általánosságban tájékoztatnak Kassa külkapcsolatainak alakulásáról, addig forrásunk, a bírói könyv alapján lehetőség nyílik e kapcsolatok rangsorolására, és esetenként fogalmat alkothatunk a kereskedelmi forgalom méreteiről is. A bírói könyvekből csak az 1393-1406 közötti időszak bírósági üléseinek kivonatos összefoglalását tartalmazó kötet maradt fenn,35 így vizsgálódásaink is csak erre az időszakra vonatkoznak. 30 ZSO II/l, nr. 1174. 31 ZSO I, nr. 2792. 32 Décréta regni Hungáriáé, Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301-1457, szerk. Franciscus Dory, Georgius Bonis, Vera Bácskai, Bp. 1976. 199-200. 33 ZSO II/l, nr. 3268. 34 Décréta, 193. 35 A forrást kiadta Franz Gottas és Ondrej R. Halaga: Acta iudiciaria civitatis Cassoviensis 1393-1405, Hgg. Franz Gottas, bearbeitet v. Ondrej R. Halaga (Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission, Band 34), München, 1994. (a továbbiakban Acta)
