Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
382 TEKE ZSUZSA figyelembe az 1368. évi megállapodást.6 Ez a rendelkezés különösen a kassaiak érdekeit sérthette, akik az anyakirálynétői egy évvel korábban kaptak a vámok tekintetében a krakkóiakéhoz hasonló kiváltságokat a lengyelországi kereskedelemre.7 Sérelmük azonban némiképp orvoslást nyerhetett azzal a kiváltságlevéllel, amelyet még ugyanebben az évben kaptak a királytól. Ebben a király megerősítette 1361. évi, az Oroszországból — azaz Halicsból — és Lengyelországból érkező kereskedőkre vonatkozó árumegállító jogukat, amelyet ezúttal kiterjesztett a bármely idegen országból jövő, Magyarországot Lengyelországon keresztül megközelítő kereskedőkre is.8 Ezek a kereskedők mindenekelőtt Poroszországból, Torunból jöttek volna Kassára, ha I. Lajos, a krakkóiaknak kedvezni akarván, éppen abban az évben nem rendelte volna el, hogy a poroszok, de főként a toruniak áruikkal Krakkón túl nem jöhetnek.9 Ezt a nyilvánvaló ellentmondást akarhatta megszüntetni, és egyben a poroszok nagymestere többszöri kérésének is eleget tenni, amikor 1376-ban III. Kázmér rendelete értelmében engedélyezte, hogy a toruniak „ab ipsa civitate Thorun usque Sandomir, a Sandomir versus Russiam et Ungariam per Bardinjovo" jöhetnek áruikkal.10 I. Lajos egyébként a 70-es években többször is szabályozta a poroszok kereskedelmét. Míg 1372-ben a lengyel és magyar kereskedőknek szabad utat biztosított Lembergbe és Oroszország más, uralma alatt álló részeibe, addig ugyanezt megtagadta a csehektől, morváktól, sziléziaiaktól és a poroszoktól, megtiltva, hogy ezeket a területeket kereskedés céljából felkeressék.1 1 A toruniak esetében ezt a rendelkezését azzal indokolta, hogy ők „mercatores regnorum nostrorum tam in mutatione pannorum et commutatione pecuniarum quam in aliis factis diversi mode" zavarják.12 A poroszok ugyanis a lengyel és magyar kereskedőknek nem engedélyezték a szövet kicsiben való árusítását Torunban, megszüntetve a Kázmér idejében szokásban volt gyakorlatot. Az azonban, hogy kiket kell értenünk a magyarokon, nem derül ki forrásunkból. Halaga szerint Bártfa, Epeijes, Lőcse kereskedői mellett a kassaiak is exportáltak olcsóbb szövetfajtákat — loden, daróc és lenvászon — Poroszországba.1 3 A következő évben azonban Lajos kérésükre < újra engedélyezte a toruniak lembergi kereskedelmét, kérve egyben, hogy királyságai kereskedőivel szemben ugyanúgy járjanak el „in premissis mutacionibus et commutacionibus", mint Kázmér idejében. 1379-ben a lembergi kereskedelem újra foglalkoztatta a királyt, ezúttal egy korábbi, a lembergiek félrevezető információján alapult rendeletét vonta vissza, amelyben a lembergiek számára biztosította a tatárút kizárólagos használatát.14 Úgy tűnik, a lembergiek nem vették i figyelembe ezt az újabb királyi határozatot, mert különben 1380-ban nem került volna újra a király elé a tatárországi kereskedelem kérdése. A lengyelek és a magyarok panasszal éltek a lembergiekkel szemben, akik továbbra is zárva tar-6 ADE III, nr. 25, 29. 7 Hajnik, i.m. 150. 8 Hajnik, i.m. 149. 9 ADE III, nr. 25. 10 ADE III, nr. 116. 11 ADE Ш, nr. 28. 12 ADE III, nr. 51. 13 Ondrej R. Halaga: Kosice-Balt, Kosice, 1975. Német nyelvű összefoglalás, 315-316. 14 ADE III, nr. 144.
