Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
Teke Zsuzsa KASSA KÜLKERESKEDELME AZ 1393-1405. ÉVI KASSAI BÍRÓI KÖNYV BEJEGYZÉSEI ALAPJÁN „Haec civitas... olim frequens emporium, quo non modo Hungari, sed etiam Poloni et pleraeque aliae Septentrionis nationes cofluebant" - írta Oláh Miidós 1536-ban Kassáról, a külföldiek számára készített Magyarország leírásában.1 Jellemzését a 14. sz. utolsó és a 15. sz. első évtizede vonatkozásában azzal egészíthetnénk ki, hogy a Kassán előforduló nációk sorában az északiak mellett megtaláljuk a délieket, nevezetesen az olaszokat is. Kassa a 14. sz. folyamán vált emporiummá, amit nem utolsósorban a kereskedelmét kibontakozni segítő királyi rendeleteknek, kiváltságoknak köszönhetett. A királyi rendeletek alapján Kassa kereskedelmét Lengyel-, Porosz-, Oroszország (Halics), Havasalföld, nyugati irányban pedig Szilézia, Csehország és Ausztria felé valószínűsíthetjük. Bár Krakkó árumegállító jogának időről-időre való érvényesítésével akadályozta az északi, nyugati irányú forgalmat, de megszüntetni sohasem tudta. A forgalom fennmaradását segítették elő azok a királyi rendeletek, amelyek Krakkó árumegállító jogának gyengítését célozták. így pl. III. (Nagy) Kázmér 1349-ben engedélyezte a porosz, mindenekelőtt toruni kereskedőknek, hogy Sandomierz városán keresztül közelítsék meg Magyarországot, és ugyanezt lehetővé tette a Magyarországról Torunba vagy Poroszország más városaiba igyekvőknek is.2 Az 1358. évi rendelkezés azonban éppen az ellenkezőjére jó példa. A lengyel király kötelezte a sandezi és a magyarországi (ceterique mercatores de Hungaria) kereskedőket, hogy „versus Prussiam, Poloniam, Sylesiam, Boemiam vei Moraviam" Krakkó városán keresztül menjenek.3 I. (Nagy) Lajos a kassaiak érdekét tartotta elsősorban szem előtt, amikor 1364-ben Boroszló és Csehország felé új utat nyitott, Liptón, Túrócon és Zsolnán rendelve el a vámszedést.4 Az 1368. évi kereskedelmi egyezményben viszont Kassa árumegállító jogán esett némi sérelem a krakkóiak javára. A krakkóiak mindössze három napig tartoztak áruikat Kassán eladásra felkínálni, a három nap elteltével szabadon vihették megmaradt áruikat Magyarországra vagy azon túlra. Igaz ugyan, hogy a kassaiak is hasonló kiváltságokat kaptak Krakkóban.5 Az 1372. esztendő a krakkóiak számára újabb kedvező döntést hozott. Mind a Lengyelország kormányzásával megbízott Erzsébet anyakirályné, mind pedig I. (Nagy) Lajos megerősítette árumegállító jogukat eredeti formájában, nem véve 1 Nicolai Olah Hungáriáé Lib. I. cap. X. § VII. 2 Wenzel Gusztáv: Magyar diplomáciai emlékek az Anjou korból (a továbbiakban ADE), I—III, Bp. 1874-76. II, nr. 291. 3 ADE П, nr. 395. 4 Hajnik Imre: Adalékok a magyar kereskedelem történetéhez a vegyes házak beli királyok alatt, Századok, 2/1868, 151. 6 Magyarország történeti kronológiája, szerk. Benda Kálmán, I, Bp. 1981, 219.
