Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Remény a királyságra. A gnieznói találkozó "koronázási jelenete" a lengyel ősgestában és a mű kapcsolata a Könyves Kálmán kori magyar belpolitikával 349
372 BAGI DÁNIEL hozta összefüggésbe, a névben nem települést, hanem családnevet sejtett,17 4 valamint az ősgesta íróját a műben kétségtelenül szereplő Maurus krakkói püspökkel azonosította.175 Megállapításai semmilyen tekintetben nem állták ki a kritikát. Kétségtelen, hogy a gestában szereplő Bazoarium azonosításával kapcsolatban több elmélet is napvilágot látott még a későbbiekben,17 6 azonban ezek valamenynyien — hasonlóan az e tárgyban korábban keletkezett művekhez — magyarországi településként értelmezték, Maurus püspök pedig egyike azoknak, akiknek Gallus a művét ajánlja, ami természetesen teljesen lehetetlenné teszi, hogy ő maga legyen az említett püspök.177 Nézetünk szerint abban a kérdésben, hogy milyen származású az ősgesta szerzője, a kevés rendelkezésre álló információ alapján nem lehet pontos választ adni. Az exul illetve peregrinus kifejezések kétségtelenné teszik külföldi származását, de nem adnak választ arra, hogy pontosan honnan érkezett.17 8 Azonban talán az ismeretlen szerző származásának színhelyénél fontosabb az, hogy honnan érkezett Lengyelországba, illetve milyen ismereteket sajátíthatott el korábbi tartózkodásának helyén. Ezért úgy véljük, hogy a névtelen író Magyarországgal való kapcsolatát közelebbről meg kell vizsgálni. Plezia három pilléren nyugvó megállapításai, azaz a magyar adatok gyakorisága, Saint-Gilles és Somogyvár összefüggése, és ebből következően a magyar és a lengyel ősgesta szerzőjének azonossága közül először Somogyvár illetve Saint Gilles szerepét kell részletesebb vizsgálat alá vonni. Fenn már utaltunk rá, hogy a szerző provence-i eredetének és magyarországi életszakaszának ellenzői — köztük is legmarkánsabban Karol Maleczynski — legsúlyosabb érvként Saint Gilles 12. századi jelentéktelenségét hozták fel, illetve kétségbe vonták a műbeli jelentőségét is, a szerző és a mű kapcsolatát Szent Egyeddel pedig kisebbíteni igyekeztek.179 A Saint-Gilles-i bencés kolostorral kapcsolatban elvégzett újabb kutatások azonban — függetlenül a Gallus körül folyó vitától — rámutattak, hogy a kolostor jelentősége egyre inkább növekedett a 11. századtól kezdve,180 és különösen jelentőssé vált a keresztes hadjáratok idején,18 1 emellett Saint Gilles ugyancsak Helytelenül Borsodként értelmezte Tyc 1924, 121., valamint ugyancsak alaptalanul Vasvárként Grodecki 1923, 2. 174 Borawska 1965, 114-115. 175 Uo., 119. 176 Függetlenül Karácsonyi János eredményeitől arab források alapján Budával azonosította T. Lewicki: Bazoarium w Kronice Galla-Anonima. Onomastica 13 (1968), 164-171., 170-171., Vácot sejtette mögötte G. Labuda: Bazoar w kronice Galla. Próba identyfikacji. Studia Historyczne 12 (1969), 161-170., illetve ugyanez magyar nyelven: G. Labuda: Bazoar Anonymus Gallus krónikájában. Azonosítási kísérlet. Századok 1970/1, 173-177., 176-177.; Karácsonyi és Lewicki nyomán ugyancsak Óbudával azonosítja: Plezia 1984, 111. 177 Plezia 1984, 114. 178 A szakirodalmi véleményeket szintetizálva elfogadja a francia-vallon származást, de életútként a dél-itáliai és magyarországi tartózkodást is Kersken 1995, 594. 179 Maleczynski nyomán a lubini bencés kolostorral és Szent Lőrinc kultuszával hozza összefüggésbe Bujnoch 1978, 22. 180 и Winzer: St. Gilles. Studien zum Rechtsstatus und Beziehungsnetz einer Abtei im Spiegel ihrer Memorialüberlieferung. Münstersche Mittelalterschriften. München 1988, (a továbbiakban: Winzer 1988), 1. A könyvre Kiss Gergely hívta fel figyelmemet. 181 Uo., 3-4.
