Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Remény a királyságra. A gnieznói találkozó "koronázási jelenete" a lengyel ősgestában és a mű kapcsolata a Könyves Kálmán kori magyar belpolitikával 349
370 BAGI DÁNIEL az irodalom egy másik vonulata francia szerzetesként azonosította a névtelen szerzőt, aki Saint-Gilles-ből először Somogyvárra került, majd onnan ment Lengyelországba151 A névtelen szerző magyarországi tartózkodásának leghatározottabb képviselője az irodalomban Marian Plezia volt. A jeles filológus mind a gestáról írott nagymonográfiájában, mind későbbi tanulmányaiban felhívta a figyelmet a műben található igen gyakorta előforduló magyar vonatkozású adatokra.15 2 A kutatásban ő figyelmeztetett először arra, hogy a gesta-szerző többször is dux septentrionalis címmel tünteti ki III. Boleslawot, ami szerinte annak bizonyítéka, hogy Boleslawot és Lengyelországot is egy Lengyelországtól délre fekvő területről határozta meg.153 A kitűnő tudós a témával kapcsolatos legfontosabb megállapítása a lengyel fejedelem magyarországi zarándokútjával kapcsolatos. Plezia — cáfolva a korábbi véleményeket, amelyek a zarándoklat gestában olvasható leírását nem személyes, hanem valamilyen más forrásból vagy hallomásból megismert élménynek tekintették,15 4 — úgy foglalt állást, hogy a fejedelem a somogyvári kolostorban tanúsított bűnbánatának részletes bemutatása a tárgyalás személyes jellege miatt csak a saját szemeivel látott eseményen alapulhat.15 5 Ebből arra következtetett, hogy a gesta-szerző feltehetően a Saint-Gilles-i kolostorból Somogyvárra érkezett bencés szerzetes volt, aki III. Boleslaw magyarországi zarándokútja alkalmából kaphatta a megbízást a mű megírására.156 Gallus Anonymus somogyvári tartózkodásának hipotézisét továbbá kiegészítette egy az irodalomban csak általa képviselt vélekedéssel: szoros párhuzamot állított fel a magyar történetírás kezdetei és a Gallus gestájának születése között. Elfogadta Hóman Bálintnak a Szent László korabeli elveszett Gesta Ungarorumról felállított elméletét.157 Hóman elképzeléseit összekötötte Gallus Anonymus személyével és munkájával, és úgy vélte, hogy mivel Hóman szerint az elveszett ősgesta Somogyváron keletkezett, és a Gallus is ott tartózkodott lengyelországi útja előtt, mindkét mű szerzője a később Lengyelországba került Gallus Anonymus volt.158 A szerző dél-francia származását és magyarországi tartózkodását hangsúlyozó nézetekkel szemben már korán megjelentek olyan vélemények, amelyek Európa más területein keresték az ősgesta írójának származási helyét. Ezek közül is az egyik legjelentősebb az az irodalmi vonulat, amely a gestaírót a flandriai térségből származtatta, származását pedig németként vagy vallonként definiálta. Ezt a véleményt először J. S. Semler fogalmazta meg a 18. szá-151 Туе 1924, 112.; David 1934, 45.; Elfogadja még: Grudzinski 1951, 73. 152 Plezia 1959, 289-290. 153 Uo., 290. 154 Kçtrzyriski 1899, 53. 155 Plezia 1947, 138-139. Gallus, 157.: „Vidimus enim talem virum, tantum principem, tam deliciosum iuvenem" 156 Plezia 1947, 167.; Plezia 1959, 288-289. 157 Hóman Bálint: A magyar történetírás kezdetei és a Szent László-kori Gesta Ungarorum. In: Történetírás és forráskritika. Budapest 1938, 201-274. 158 Plezia 1947, 167.; Plezia 1959, 290-293. 159 J. S. Semler: Animadversionum ad antiquos scriptores rerum polonicarum specimen. Acta societatis Jablonovianae, T. 2, Lipsiae 1772, 46. 160 J. S. Bandtkie (ed.): Martini Gallus chronicon ad fidem codicum, qui servantur in Pulaviensi tabulario celsissimi Adami principis Czartoryscii palatini regni Poloniarum, denuo recensuit ex mandato Regiae Societatis Philomaticae Varsaviensis. Varsaviae 1824, XI-XII.
