Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3

A MAGYARORSZÁGI AGRÁR-SZOCIÁLPOLITIKA KEZDETEI 33 lakokat és a latrinákat.15

6

A Toron tál vármegyében felmerült nehézségek az ország számos más pontján hasonlóképp ismétlődtek meg.15

7 A munkásmozgalom által nem vagy alig érintett vidékek törvényhatóságai és városai körében a törvényt követő első években kevés érdeklődés mutatkozott a gazdasági munkások megsegítése iránt. Sopron vármegye közgyűlése hosszas tárgyalások után azzal utasította vissza a kérelmező nyolc község rászorulóit, hogy amennyiben nem találnak megfelelő bérlakást a faluban, vándoroljanak el más vidékre.15

8

Nagyküküllőben ezzel szemben elismerték, hogy rászorulók vannak nagy számban — ám éppen azzal érveltek, hogy az érintettek szegények, így semmi garancia nincs a kölcsön visszafizetésére.15

9

Előfordult, hogy a törvényhatóság tisztikara összeírta az igénylőket, megalkotta a vármegyei pénzalap működési szabályait, megterveztette a házakat, a közgyűlés azonban nem volt hajlandó megszavazni a fedezetet.16

0 A munkásház-építési törvényről már az első évben kiderült, hogy az állami kamatgarancia önmagában kevés: a bankok ugyanis továbbra is idegenkedtek az ilyen tőkekihelyezéstől. A kormányzattól is sürgetett törvényhatóságok ezért számos esetben szükségmegoldáshoz folyamodtak, és saját tartalékalapjaikból, főleg a viszonylag stabil, pénzmozgások által kevéssé érintett árva- gyámpénztári alapokból vettek fel kölcsönöket. Ez azonban szinte sosem bizonyult problémamentesnek. Az addig pénzintézetekben elhelyezett összegek ugyanis 6-7.75 % körüli kamatot hoztak, amit a vármegyék és városok vezetése igyekezett továbbra is biztosítani, továbbhárítva azt a munkásokra. Mindezt a szaktárca elsőre általában megvétózta, ám hosszas tárgyalások után általában engedett a helyhatósági igényeknek.16

1 Míg a törvényhatóságokat és városokat általában sikerült rávenni a munkások megsegítésére, a községek legtöbbje mereven visszautasította a felkínált lehetőséget. Az indokok közt leggyakrabban az szerepelt, hogy a településen nincs lakáshiány, a munkások kielégítő, sőt jó körülmények között laknak.16

2

Sok esetben nem lehet utólag megállapítani, hogy a községi elöljáróság véleménye meny-156

Demkó István: Munkásházak Torontálban. A Társadalmi Múzeum Értesítője, 1912. 12. 576-586. 157

így például a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Bátyán a község 40 házat tervez építeni, ám az évi 89.30 koronás törlesztőrészlet miatt alig-alig találnak rá jelentkezőt. (PML. PPSK. Alisp. IV 408. b. 13.360/1910) Kiskunhalason a Földművelésügyi Minisztérium tégla mintaházakat akart építeni, de a költségek miatt a város ragaszkodott a vályogépítéshez. (PML. PPSK. Alisp. IV 408. b. 8731/1913.) Ellenpéldaként érdemes megemlíteni Szentest, ahol a 126 házra kb. 400 jelentkező esett. (Ecseri Lajos: A szegény ember, im. 46-52.) 158

5837/1908. kgy. döntés (Sopron vármegye közgyűlésének iratai, Győr-Sopron-Moson Megyei Levéltár Soproni Fióklevéltára, IV 402. b.) Megjegyzendő, hogy három község ingyen házhelyeket is adott volna a munkásoknak. Végül a Földművelésügyi Minisztérium kiküldötte hosszas alkudozás után kikényszerítette 7 községben az építkezések megkezdését. 159 Nagyküküllő vármegye alispánjának jelentése. MOL. К 184. FM. Ált. 1075. es. 1914-31/1. tét. 160

431/1909. számú közgyűlési döntés. Temes Vármegye Hivatalos Lapja, 1909. június 3. 161

így történt például Komárom vármegyében és Zombor városban (MOL. К 184. FM. Ált. 1912-31/1. tét. és 1910-31/1. tét.) 162

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának vizsgálata a gazdasági munkásházak építése ügyében. PML PPSK Alisp. IV 408. b. 10.901/1909.