Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Remény a királyságra. A gnieznói találkozó "koronázási jelenete" a lengyel ősgestában és a mű kapcsolata a Könyves Kálmán kori magyar belpolitikával 349
362 BAGI DÁNIEL vagy nem. Nézetünk szerint azonban pusztán ez a megközelítés nem elégséges a lengyel ősgesta kétségtelenül enigmatikus leírásának megértéséhez, hanem szükségesnek tűnik, hogy a jelen munka tárgyát képző kérdést a Gallus Anonymus egész művének tükrében vizsgáljuk. így tehát elsősorban magának a koronázási jelenetnek a szereplőit: a császárt, a fejedelmet és a koronát (azaz a legitim királyi hatalmat) kell összevetnünk a mű keletkezési körülményeivel, idejével, jellegével, szerkesztésével, a causa scribendive 1 és nem utolsósorban szerzőjének személyével. III. Közismert, és általában elfogadott a történetírásban, hogy a lengyel ősgesta III. Ferdeszájú Boleslaw (1102-1138) fejedelem krakkói udvarában íródott, és az uralkodó álláspont értelmében 1113-1116/1117 között keletkezett.89 A mű megrendelője és egyben főszereplője is maga III. Boleslaw, illetve rá való tekintettel Сeiusque gratia) elődeinek bizonyos emlékezetre méltó tettei állnak az alkotás középpontjában. Erről a leghitelesebb forrásból, magától a szerzőtől értesülünk.90 A mű tehát a részfejedelemségi széttagolódás előtti utolsó uralkodó elsősorban hadi tetteinek elbeszélésére jött létre, három könyvben. Az elsőben kaptak helyet Ferdeszájú Boleslaw elődeinek méltó emlékű tettei, illetve ugyanennek a résznek a végén fogantatik meg a mű főhőse.9 1 A második és harmadik könyvben III. Boleslaw életének történéseit foglalja össze a névtelen történetíró. Ferdeszájú Boleslaw fejedelem viselt dolgainak méltó bemutatásán túl a gesta másik fő gondolata egy morális kérdés, amely Boleslaw féltestvére, Zbigniew megvakítása és halála körül forog. A Boleslawnál idősebb Zbigniew Wladyslaw Herman első házasságából született.92 Mivel ő is jogot formált a trónöröklésre, ahogy Gallus Anonymus is tájékoztat bennünket, Wladyslaw Herman megosztotta az országot hármójuk között: megtartván Krakkót és a kis-lengyel területeket, Boleslawnak adta Sziléziát, Wroctawval, Zbigniewnek pedig Mazóviát. Herman 1102-ben bekövetkezett halála után Boleslaw tudatosan arra törekedett, hogy megfossza Zbigniewet az atyai örökségtől. Emiatt Zbigniew fellázadt öccse ellen, és 1109-ben V Henrik király segítségével tért vissza Lengyelországba. Az 1109-es háborúban Henrik nem tudta legyőzni Boleslawot, így védence, Zbigniew is kénytelen volt száműzetésbe vonulni. 1112-ben Boleslaw, bátyja szavát véve, hogy nem lázad többet ellene, hanem alattvalójaként engedelmeskedik neki, visszaengedte az országba. Zbigniew visszatért, de döntése végzetesnek bizonyult: Boleslaw bebörtönöztette és megvakíttatta, ezzel alkalmatlanná téve az uralkodásra. Boleslaw eljárása feltehetően nem csak Zbigniew lengyelországi híveit háboríthatta fel, hanem a gnieznói érseket is, aki a testvérgyilkosság miatt kiátkozta Boleslawot. A kiátkozás alóli feloldozást csak magyarországi zarándoklatával tudta elérni, azonban Zbigniew megölésének erkölcsi-politikai terhe ettől még megmaradt. Nyilvánvaló, hogy Zbigniew halálát, vagy ahogy az irodalom egy része fogalmaz, ka-89 Plezia 1947, 5; 90 Gallus, 9.: „Est autern intenció nostra de Polonia et duce principaliter Bolizlao describere, eiusque gratia quedam gesta predessorum[sic\] digna memoria recitare. " 91 Gallus, 59. 92 О. Balzer: Genaologia Piastów. Lwów 1895, tab. 3..
