Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Remény a királyságra. A gnieznói találkozó "koronázási jelenete" a lengyel ősgestában és a mű kapcsolata a Könyves Kálmán kori magyar belpolitikával 349
360 BAGI DÁNIEL véleményünk szerint az alapprobléma, a passió szövegének ismeretlensége miatt nem lehet találni erre a kérdésre, legfeljebb feltétételezésekig lehet eljutni. Gallus Anonymus gestájában az Adémarnál külön eseményekhez kapcsolt elemek, a hatalmi jelvények átadása, illetve Adalbert felkarjának átnyújtása egy cselekményegységben jelenik meg. így nézetünk szerint elméletileg elképzelhető, hogy a lengyel ősgesta szerzője az eredeti passióban olvashatott két lándzsaátadási jelenetről, melyek közül az egyik lehetett a fenn idézett szavakkal megfogalmazva. A két eseményt egy jelenetben egyesítette, amelyben csak Boleslaw szerepelt, és őrá vonatkoztatva jelenik meg a két szövegvariáns összes eleme: Szent Móric lándzsája, a szeg Krisztus keresztjéből, valamint Szent Adalbert felkarja. A jelen dolgozat szempontjából azonban egy következtetést mindenképpen levonhatunk Adalbert elveszett szenvedéstörténetével kapcsolatban. Még e kaotikus összeviszszaságban is világosan látszik, hogy Boleslaw és III. Ottó eredeti találkozása csak és kizárólag Szent Adalbert mártírhalála okán jöhetett létre, a Gnieznóban kapott lándzsát és az általa elnyert hatalmi jogosítványokat a lengyel fejedelem Ottó barátjának, Adalbertnek egy relikviájával hálálta meg. Kétségtelenül bizonyítható tehát, hogy létezett Szent Adalbertnek egy mára már elveszett szenvedéstörténete. Reinhard Wenskus 1956-ban még nem ismerhette az Adémar-krónika keletkezési idejével kapcsolatos új irodalmi eredményeket. Ezek ismeretében elfogadhatóvá vált az a korábban elutasított nézet, hogy Adémar és Gallus Anonymus a gnieznói események egy részére vonatkozó ismereteiket egy helyről, az ismeretlen szenvedéstörténetből szerezték. Ezek az információk azonban nem érintik az egész gnieznói találkozó lefolyását. Egyértelműnek látszik, hogy szerzőnk magát a találkozó tényét a német forrásokból ismerhette. Nem kerülte meg a császár lengyelországi útja igazi okának megadását, csak kiegészítette egy — nézetünk szerint — döntően fontos saját információval. Ha mellőzzük a német évkönyvek által is megadott adatokat, a császár tulajdonképpen csak Boleslaw megismerése végett utazott Gnieznóba. E gondolatmenetet követi Gallus Anonymus leírásának többi része is. A császár látja a fejedelem és országa gazdagságát,77 és e pompa látványa készteti arra, hogy változtasson a lengyel fejedelem rangján. A történet magját képező szöveg alapjául kétségtelenül Szent Adalbert elveszett passiója szolgál, azonban az Adémar-krónikán keresztül ismert szövegből csak az elevatio ténye következtethető ki, a királyi koronázás nem.7 8 Ez utóbbi véleményünk szerint Gallus Anonymus saját írói munkásságának része, és egyben a legfontosabb változtatás a gnieznói események történetének bemutatásában. Adalbert tiszteletét Gallus Anonymusnál elhomályosítja III. Ottó „koronázási aktusa". így — csak a szerzőnk saját gondolatainak tekinthető szö-77 Gallus 18-19.: ,JJarn miracula mirifica Boleslaus in imperatoris adventu preostendit, acies imprimis militum multimodas, deinde principum in planitie spaciosa quasi choros ordinavit, singulasque separatim acies diversitas indumentorum discolor variavit. Et non quelibet erat ibi vilis varietas ornamenti, sed quicquid potest usquam gencium preciosus reperiri. Quippe Bolezlaui tempore quique milites et queque femine curiales palliis pro lineis vestibus vei laneis utebantur, пес pelles quantumlibet preciose, licet nove fuerint, in eius curia sine pallio et aurifrisio portabantur. Aurum enim eius tempore commune quasi argentum ab omnibus habebatur, argentum vero vile quasi pro Stramine tenebatur." 78 Nem érthetünk egyet Grudziríski 1957, 33. és 34., valamint Labuda 1946,1., 252. nézetével, akik szerint a hatalmi jelvények átadásához tartozó valamennyi szövegrészlet a passió része, illetve annak „szabad" átdolgozása lenne.
