Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
340 KRISTÓ GYULA Engel szerint a másik 1319. évi háború az Ákos nembeli István-fiak ellen folyt (127.). Az ezzel kapcsolatban megfogalmazódó kétely eredendően a gyér forrásanyaggal magyarázható. Ákos István47 élőként 1315-ben fordul elő utoljára, ekkor kelt oklevelében magát nádornak, Károlyt pedig királynak nevezte (IV/216.). Fiait ugyanezen év július l-jén kelt királyi oklevél viszont már hűtleneknek nevezte, mivel az ugyancsak hűtlen Csák Máté hadseregét Sárospatak királyi város ellen vezették, és azt felgyújtották. Emiatt az uralkodó három birtokuktól megfosztotta őket (IV/115.). 1317. október 23-i oklevél szerint Kán László erdélyi vajda fiai és az István-fiak a király híveivel, Szécsi Miklóssal és Pállal Déva vára előtt csatát vívtak (IV/605.). Ami amellett szólhat, hogy a király valóban 1319-ben számolta fel az Ákos-fiak borsodi tartományuraságát, az két, egyaránt 1319-ben kelt királyi oklevél. Október 2-án a közvetlenül a macsói és kucsói hadjáratról Temesvárra visszatért király elvette tőlük Diósgyőr várát tartozékaival, mivel ellene fordultak, és a javakkal Dózsa erdélyi vajdát, szolnoki ispánt ajándékozta meg (V/596.), december 27-én a vele szembefordult István-fiak Heves megyei faluját adta Kompolt fia Péternek (V/646.). E két adat „sűrűsödése" esetleg arra mutathat, hogy az István-fiak helyzetében 1319 második felében állhatott be fordulat. Engel úgy vélte: „Dózsa [1319.] októberben megostromolta Diósgyőrt, [Druget] Fülöp pedig ekkor vagy a következő évben Dédest vette be" (127.). A gond itt az, hogy Diósgyőr megvívásáról egyáltalán nem szól adat, Dédeséről is csak későn, 1327-ben (XI/508.). Ráadásul Dédes ostromáról a diploma Trencséné után tett említést, ez utóbbi 1321-ben volt. Mivel a narratiokban elmondott események nem feltétlenül szigorú kronológiai rendben követik egymást, még az is lehet, hogy Engelnek van igaza, aki szerint ebből „nem következik, hogy [Dédes] 1321-ig ellenállt volna" (127. 165. jegyzet). 1320. évi oklevélben az István-fiak hűtlenségére — méghozzá Csák Mátéval való, alkalmasint 1315. évi együttműködésére — utalva az szerepel, hogy birtokaik emiatt háramlottak a királyra (V/973.). Mindenesetre 1321-ben is birtokaik elkobzásával büntette az uralkodó a hűtlen István-fiakat (VI/358.). A gyér forrásanyag miatt aligha tekinthetjük biztosnak, hogy a borsodi István-fiakkal való leszámolás 1319-ben (vagy részben 1320-ban) volt. Ennek mind időpontját, mind konkrét mikéntjét bizonytalannak kell ítélnem. Károly Róbert 1320-ban egyáltalán nem szállt hadba. Az év jelentős részét Temesvárott töltötte, tavasszal Debrecenben (V772-773.) és Nagyváradon (V/774.), nyáron — Erzsébettel kötött esküvője miatt is — Budán (V/844., 860.), az év végén pedig Kassán (V/940., V/957.) és a Szepességben (V/946.) fordult meg. Közvetlen katonai vonatkozása utazásai egyik állomásának sem volt. Augusztus végén Temesvárott a két érsek és több püspök kereste fel a királyt (V/888). Ekkor — a már alkalmazott eljárás szerint — az uralkodó a (még Csák Máté birtokában levő) barsi ispánságot adományozta Tamás esztergomi érseknek a (Mátétól már visszaszerzett) komáromi ispánságért cserében (V/887.). November első felében Székesfehérvárott a király távollétében országgyűlést tartottak, amelyen az érsekek és a püspökök — nyilván a nyárutón Temesvárott megbeszéltek szellemében 47 Kis Péter: Ákos nembeli István. Egy magyar előkelő életútja a 13-14. század fordulóján. In: R. Várkonyi Agnes emlékkönyv születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter. Szerkesztőtársak Rihmer Zoltán-Thoroczkay Gábor. Bp. 1998. 57-78.
