Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 333 ezzel egy időben zajlott (IV/585.).Van olyan oklevél, amely szerint október 20-án a királyi hadak már mindkettőt bevették (IV/599.), Komáromba királyi itinerárium szerint 1317. november 3-án vonult be az uralkodó (IV/623.). Arra, hogy Máté aligha tett ekkor formális hűségnyilatkozatot Károlynak, és aligha adta vissza az esztergomi egyháznak a tőle elvett javakat (mint Engel véli, 120.), hamarosan kitérek. Komárom elfoglalásával az uralkodó hadjárata befejeződött, a Csák Máté elleni királyi had oszlásának dátuma 1317. november első napjaiban volt (IV/637.). Az uralkodó mindenesetre már 1317. november 18-án ingatlanokkal adományozta meg a Komárom ostromában magát kitüntető Pottendorfi Rudolfot (IV/638.), aki néhány nap múltán mint soproni ispán bukkan elénk. Károly 1317-et követően is gyakorta hivatkozott okleveleiben a komáromi (V/424., VI/618.) és a visegrádi várostromra (V/544-545.). 1317-hez még egy esemény tehető, ez pedig Kőszegi Gergely fia András fegyveres támadása Sopron ellen. Már láttuk, hogy András szívósan törekedett Sopron megszerzésére, ennek érdekében különféle akcióktól sem riadt vissza, amelyekben rokona, Kőszegi Miklós győri püspök is részt vett. Az 1317. szeptember 30-án Komárom mellett táborozó uralkodó birtokkal ajándékozta meg a táborában megjelenő, a soproni polgárokat képviselő bírót, Konrádot, mivel hűek maradtak hozzá, és semmiképpen nem voltak eltántoríthatok hűségüktől (IV/580.). A soproniak hasonló érdemeit néhány héten belül még további oklevelekben fejezte ki a király (IV/596-597., IV/609.). Október 19-én Károly Sopron királyi vár megvédésében kimutatott hű szolgálataiért juttatott ingatlant egy soproni polgárnak (IV/594.). Október 23-án arról szerzünk tudomást, hogy az akkor a király ellen lázadó Kőszegi András és csatlósai 400 márka kárt okoztak Sopron városának (IV/604.). Az adatok e csoportosulása kétségtelenné teszi, hogy András Sopron elleni támadása kevéssel előzte meg a komáromi ostromot, azaz 1317 nyarának végére tehető. Engel Pál ezt olyan megfontolással helyezte 1317 elejére, hogy az ezzel egyidősnek említett (V/493.) macsói hadjáratot szintén erre az időre keltezte (121.). Ennek azonban ellen szól, hogy a macsói akció nagyobb joggal tehető 1314, semmint 1317 elejére, Kőszegi Andrásnak pedig több, Sopron elleni támadásával számolhatunk, eggyel 1314 január-februárjában, amikor támadásának célpontja Sopron mellett Győr volt, továbbá 1317. nyár végén, amikor Sopront ostromolta. Bár Engel tudta, hogy „harcokról, amelyek ekkor András ellen folytak volna, nincs hír" (121. 147. jegyzet), ennek ellenére úgy vélte: Júniusban Károly csapatokat küldött ellene, és rászabadította osztrák szövetségeseit. András két tűz közé fogva jóformán harc nélkül szüntette be az ellenállást, és valamikor szeptember végén hódolatra járult a király elé a komáromi táborba. A kemény feltételek lényegében a nyugat-dunántúli Kőszegi-territórium felszámolását jelentették. András elvesztette valamennyi ispánságát és számos várát" (121.). Ezzel az állásfoglalással számos gond adódik. Magam úgy vélem: Sopront maguk a soproniak védték meg Andrással szemben és nem a királyi hadak. Ez utóbbira nincs adat, az előbbire van (IV/594.). Ugyancsak mit sem tudunk a kemény békefeltételekről. Sajátos, hogy oklevelesen András egyetlen megyei ispánságát sem lehet bizonyítani, jóllehet erre utaló nyom 1314-ben zalai ispánságával kapcsolatban van (III/771-772.), de 1315 után egy sem. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen ha lett volna is