Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

334 KRISTÓ GYULA ispánsága, azzal, hogy 1315 végén András fegyveresen segítséget nyújtott a király ellen lázadó rokonainak, a Henrik-fiaknak, hűtlenségbe esett, és a király elvette (volna) tőle a tisztségeket. Andrást a soproni ostromot követően nem kisebb hatalmasság, mint Habsburg Frigyes vette védelmébe. A római király 1317. november 26-án utasította emberét, az új soproni ispánt, az osztrák Pottendorfi Rudolfot, hogy hagyja békén András összes birtokát, jóllehet András megsértette Károly király és Frigyes király közti megállapodást és szövetséget, egy sor gonosztettet követett el a magyar uralkodó ellenében. Emiatt Rudolf nem gondolhatott arra, hogy bosszúképpen András valamelyik várát megostromolja, de elszánt volt arra, hogy András ellene megvívandó háborúit visszaveri (IV/645.). Nagy valószínűséggel az 1317. őszi események részét képezte az az esemény, amely 1318. április 16-i oklevélben olvasható (V/104.). Eszerint András ostromolta a Vas megyei Léka és Rohonc várakat, amelyek rokona, Kőszegi (Kakas) Miklós királyi lovászmesteréi voltak, aki Károly király szolgálatával volt elfoglalva, továbbá e várakban András lerombolta Miklós szervienseinek birtokait, közülük többet megölt. Miközben tehát Kakas Miklós 1316-ot követően a király hűségére tért, amit az is mutat, hogy éppen az idézett 1318. áprilisi oklevélben mint királyi lovászmester, vasi és zalai ispán fordul elő, addig András megmaradt a királlyal szembeni pozíciójában. Az ellene való királyi fellépés nem fért bele a zsúfolt 1317. esztendőbe, erre sokkal inkább 1318-ban kerülhetett sor. Az uralkodó 1317. november 5-e (IV/625.) után távozott Komáromból, 27-én már Temesvárott volt (IV/646.), itt töltötte az év hátralevő részét (IV/666.). Többé nem járt Lippára, vagyis a királyi székhely egyértelműen Temesvárott állapodott meg. Az év végén érkezhetett meg ide a hír Aba Amadé fiai lázadásáról. Amadé fia János 1317 tavaszán a király oldalán vett részt a Borsák (Kopasz és Веке) elleni hadjáratban (IV/459.), sőt még 1317. október 20-i oklevélből is, amely 1312-re vonatkozóan szólt Amadé akkor hűtlen fiairól (IV/598.), arra lehet következtetni, hogy a király oldalán álltak. Ezzel szemben 1318. január 13-án királyi oklevélből már arról értesülünk, hogy Jób fia Domokos Amadé fiaival együtt hűtlenül a király ellen fordult, Tiba várából károkat követett el, de az uralkodó megbocsátott neki (V/7.). Meglehetős késéssel az Amadé-fiak három (esetleg két) váruk megvívásáról értesülünk. Egyaránt 1322. évi oklevél szól arról, hogy a hűtlen Amadé-fiak ellenében Nyevicke várát Mikes elfoglalta (VI/711.), illetve hogy ők tartották Tiba várát (VI/792.). 1326. évi diploma tájékoztat bennünket Ung váruk ostromáról (X/188.). Engel szerint ez utóbbi Nyevickével lenne azonos (119. 139. jegyzet). Váraik tehát Ungban és Zemplénnek Unggal határos részén feküdtek. 1318. március 21-én a király tőlük hűtlenségük miatt birtokokat vett el (VI/73.), ilyenekre a későbbiek folyamán is még többször került sor (V/637., V/860., V/936.). Károly 1325-ben is megemlékezett arról, hogy Mikes (akkor már szlavón bán) a hűtlen Amadé-fiak földjeit és várait a király számára megszerezte (IX/214.). Az Amadé-fiak leverése viszonylag rövid időt vett igénybe, ennek dátumát — Engellel egyetértően (119.) — az 1317. esztendő két utolsó hónapjára tehetjük. Az 1317. év katonai események tekintetében a legmozgalmasabb esztendő volt, amit jól mutat az alábbi rövid összegzés. Károly személyesen 1311-ben Csák Máté ellen vonult fel, 1312-ben a rozgonyi csatában vett részt, 1314 elején Macsóban harcolt,