Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 327 annak okán, hogy a király hadjáratába indul (IV/307.), jóllehet az uralkodó éppen ekkortájt, Kőszeg bevételével nyilvánította befejezettnek a személyes részvételével vezetett háborút. Ugyanis egy héttel erre következően, augusztus 2-án már Temesvárott volt (IV/309.). Az év folyamán még további királyi oklevelek narratioi emlékeztek meg a hadjárat eseményei közül legtöbb véráldozattal járó kőszegi várostromról. Az egyik, október 22-i keltű diploma szerint Kőszeg várát akkor hűtlenek tartották (IV/343.), ami biztos mutatója annak, hogy a hadjárat sikeres volt, és a Kőszegiek meghódoltak a királynak. A másik, november 28-i királyi oklevél pedig már oly távolinak vélte a kőszegi csatát, hogy azt az elmúlt évben megvívottnak minősítette (IV/354.). 1317. februári diploma is szólt a hűtlen Henrik-fiak által elfoglalt várak ostromáról (IV/405.). Fentebb már említettem azt a hibás (értelmezhetetlen) évi keltezéssel, szeptember 16-i napi dátummal ránk maradt oklevelet, amelyben Károly a királyi földek visszavételéért a Henrik-fiak (János és Péter) ellen a Dráván túlra indított hadjáratban kimutatott szolgálatot jutalmazott (III/829.), és az 1314. évi katonai események közül való törlését javasoltam. Úgy vélem, e drávántúli hadművelet szervesen kapcsolódik a király délkelet-dunántúli akcióihoz, azok részét képezte, azzal a különbséggel azonban, hogy a király nem kelt át a Dráván. Ezt itineráriumából nagy biztonsággal megállapíthatjuk. Ugyanakkor egy 1317. január 2-i oklevél szerint Mikes sárosi ispán és várnagy elfogta a Henrik-fiak 17 szerviensét, akik Kőrös falu lerombolására törtek (IV/385.). Mivel Kőrös a Dráván túl fekszik, megerősítést nyer a szeptember 16-i oklevél 1316. évi kelte, és azt is megtudjuk, hogy az uralkodó Mikesét küldte a Drávántúlra a Kőszegiek ellenében. A Kőszegiek ellen indított 1316. évi háborút helyesen értékelte Engel akként, hogy az „bizonyos tekintetben fordulópont Károly pályafutásában", hiszen a király „első ízben most tapasztalhatta, milyen előnyökkel jár a totális katonai győzelem, először sikerült egy ellenfelét semmivé tennie" (113.). Ehhez azonban annyit feltétlenül hozzá kell tenni: olyan sárkánynyal hadakozott az uralkodó, akinek ha levágták is a fejét, hamarosan új nőtt helyébe. Károly az 1316. esztendő utolsó öt hónapján otthonában töltötte, továbbra is ingázva Temesvár és Lippa között. A kőszegi várostrom után Temesvárra tért haza, itt volt augusztus 2-án (IV/309), de egy hét múlva már Lippán találjuk (IV/312.), szeptember 10-től (IV/319.) október 9-ig megint Temesvár adott otthont neki (IV/343-344.), majd december 15-én újra Lippán bocsátott ki oklevelet (IV/368.), és az új év elejéig itt maradt (IV/389.). A király számára — a három hónapos délkelet-dunántúli katonai akciót leszámítva — békés 1316. év nem pontosan ugyanilyen békésnek tekinthető az ország számára. Voltak bizonnyal olyan akciók, amelyekben Károly személyesen nem vett részt, viszont megbízásából hívei igen. Ilyennek számít a királyi vezetéssel folyó háborúhoz kapcsolódó, Mikes irányította drávántúli hadjárat. Ahol a király nem volt jelen, jó, ha egy-két utalás maradt ránk a forrásokban, ami nagyon megnehezíti ezek pontos időhöz kötését. 1317. október 23-i oklevél adja hírül, hogy Szécsi Pál a király más híveivel együtt Csanád nembeli Vejtehi Tivadar (Teodor) bánt megkötözve Miháld vára alá küldte, őt a vár alatt lófarkon vonszoltatta, és e Tivadar fia János a vidini despota haderejével Pál és a király más hívei ellenében csatát vesztett, Pál pedig a győzelem