Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

326 KRISTÓ GYULA 1316-ban Szeged már kiesett az alkalmi székhelyek közül, viszont Lippa és Temesvár felváltva szerepelt Károly állandó tartózkodási helyei sorában. Az év első hónapjában Lippán (IV/227), februárban Temesvárott kiállított oklevele maradt ránk (IV/236.). Ez az év viszonylag nyugodalmasan telt el az uralkodó számára, most pihente ki a zaklatott 1315. év fáradalmait, és erőt gyűjtött a majd megint mozgalmas 1317. esztendő akcióihoz. Minden bizonnyal ez év február 14-én bocsátotta ki Kompolt fia Péter királynéi tárnokmester azon évi dátum nélküli levelét, amely szerint a király kegyelmébe fogadta Kopasz volt nádort és testvérét, és emiatt tiltotta a Baksákat a velük szembeni ellenséges cselekedetektől (IV/28.). Ennek a levélnek Mojs és Kopasz rokoni és szövetségesi kapcsolata miatt lehetett éppen ekkor aktualitása. Ismeretes, hogy Mojs saját, Meggyesi Miklós erdélyi vajda ellen 1315 őszén vívott háborújába Kopaszt is belekeverte oly módon, hogy a király híveitől zsákmányolt zászlókat apósának elküldte (V/234.). Sőt bizonnyal — a fentebb idézett adat szerint (V/516.) — már ekkor a családi kapcsolaton túl politikai szövetség is létezett Borsa Kopasz és Mojs között. Ezzel az újabb hűtlenség árnyéka vetődött a Borsákra, és a Baksák késznek mutatkoztak fegyverrel fellépni Kopasz és Веке ellen. A király egy fáradságos év után viszont nem akart új frontot nyitni ott, a Borsák ellenében, ahol pillanatnyilag béke honolt, ezért bízta meg Péter királynéi tárnokmestert és Imre váradi püspököt, hogy ilyen értelemben járjanak el (IV/28.). Kopasz és Веке királyi kegyelembe fogadása nem jelentette persze sem Kopasz nádori címének visszaadását, sem más tisztségbe ültetését, sőt még — bármily paradox — Веке is elvesztette a reá vetült gyanú után az 1315 nyarán elnyert királyi tárnokmesterséget, amelyet 1316. május 26. óta Aba nembeli Nekcsei Demeter viselt (IV/287.). Az uralkodó 1316-ban oklevelekkel bizonyíthatóan egyszer mozdult ki Tisza-Maros-szögi otthonából, ez mintegy három hónapos távolléttel járt. Nyilván égette a Kőszegiektől az előző év végén Nyék vára alatt elszenvedett kudarc, és most e csorba kiküszöbölésére vállalkozott. Személyesen állt hadai élére, mozgása oklevelei keltéből jól nyomon követhető. 1316. május 15-én Pécsvárad mellett (IV/283.), 26-án az onnan 50 km-re nyugatra fekvő Zsibót falu mellett (IV/287.), június 13-án Nyék vára alatt (IV/294.) keltezett, 21-én Tamási vára alatt (IV/295.) Lampert országbíró adott ki oklevelet, a király július 17. (IV/303.) és július 25. között a Baranya megyei Kőszeg vára alatt tartózkodott (IV/306.). Az itteni kelettel ellátott királyi oklevelek tartalmukkal is rávallanak arra, hogy a Kőszegiek elleni hadjárat során keletkeztek. Az egyikben arról olvasunk, hogy Károly az Óváriaknak visszaadta a Kőszegi Henrik bán fia János által hatalmaskodva elfoglalt birtokaikat (IV 287.), a másikban pedig magától a királytól halljuk, hogy itt olyan akciókról van szó, amelyeket ő földjei és várai visszaszerzéséért indított a Henrik-fiak ellen (IV/304.). Későbbi oklevelekből értesülünk mind e várak elfoglalásáról (VI/618.), mind arról, hogy Károly a Kőszegiek más várait is megvívta. 1319-ben azt olvashatjuk, hogy a király személyesen vett részt Szársomlyó és Somogyvár ostromában (V/496.), illetve 1324. évi oklevél tudósít Tolna várának megvívásáról (VHI/31.). Az uralkodó a Henrik-fiak (János és Péter) ellen viszonylag gyorsan nagy sikereket ért el, és méltón visszavágott az 1315. végi nyéki kudarcért. Jellemző, hogy Szepesi Jordán még csak július 26-án tett végrendeletet