Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
324 KRISTÓ GYULA vajda a Maros menti Lippáról Kán László fiainak dévai (vagyis szintén Maros melletti) vára ellen akart volna vonulni — a kettő között a folyó mentén alig 100 km a távolság —, akkor nem a Lippától messze északra fekvő, légvonalban is több mint 200 km-re levő Aranyosmeggyest jelölte volna ki táborhelynek. Ebből csak arra a következtetésre lehet jutni: Miklós — ekkor már? — nem a Maros mentén és nem Kán László fiai ellen akart támadni. A gyülekezőhely azonban nem kizárólagosan a Baksáknak és a társaiknak szólt, hiszen a vajda szűk egy hónap múlva, szeptember 6-án maga is Észak-Erdélyben volt, és Désváron adott ki oklevelet (IV/150.). Miklós tehát a Maros partjáról elindulva, a Borsák tartományán, Körösökön átkelve haladt észak felé, és a Meszesi-kapun keresztül jutott el Désvárra. Útja Erdély belsejébe kezdetben zavartalan lehetett, hiszen szeptember 27-én már a Torda megyei Iklandon tartózkodott (IV/161.). Erdélyből azonban rövidesen kiszorult: november 9-14. között a Meszesi-kapu felé hátrálva Kolozsmonostoron és Kolozsvárott állíttatott ki okleveleket (IV/178-181.). Az egykorú kútfőkben itt abbahagyott történetet egy 1318. augusztus 9-i oklevél fejezte be, és mondta el teljesebb formájában (V/234.). Eszerint Mojs fia Mojs fellázadt a király ellen, lerombolta az uralkodó híveinek birtokait, csalárdul legyőzte és kiűzte onnan Miklós vajdát, akit a király azért küldött Erdélybe, hogy ott állítsa helyre a Mojs által megzavart békét. Mojs a nem csekély zsákmányt visszavette, s győzelme jeléül a király híveitől zsákmányolt zászlókat társainak, kiváltképpen apósának, Kopasznak elküldte. Nagy valószínűséggel Meggyesi Miklós ezen erdélyi katonai akciójához kapcsolható egy 1319. évi oklevél híradása. Ebben a máramarosi hospeseк csatájáról olvashatunk, és megtudjuk, hogy ebben Meggyesi Miklós és rokonsága is részt vett (V/391.). Mivel Miklós 1301-ben (1/28.) és az idézett oklevél tanúsága szerint 1319-ben is máramarosi ispán volt, joggal gondolhatunk arra, hogy ispánjuk oldalán a máramarosiak szintén hadba vonultak Mojs ellen. Mojs az Ákos nemzetségből származott (VI/752.),33 birtokai Észak-Erdélyben csoportosultak,34 1313-1314-ben Károly király pohárnokmestere és besztercei ispán volt,3 5 vagyis a király minapi hívéből vált annak ellenségévé. Nem zárható ki az a lehetőség, hogy Miklós vajdának a Kán-tartományuraság elleni tervét az az ifjabb László erdélyi vajda (Kán László fia) akadályozta meg, akinek önkényesen, királyi megbízás nélkül használt erdélyi vajdai címéről 1315. augusztus 12-én Károly tudomással bírt (IV/143.), illetve hogy a Kánok elleni katonai akció tervét azért kellett feladni, mert híre jött Mojs lázadásának Észak-Erdélyben a király ellen. Mojs korábban nem rendelkezett számottevő hatalommal és befolyással, éppen ezekben az években indult el a tartományúrrá válás útján, miután birtokainak nagysága, familiárisainak száma erre minimális alapot adott, de főleg azáltal, hogy ügyesen kihasználta azt a vákuumot, amit Kán László halála Erdélyben és az azzal közvetlenül határos részeken előidézett. Amíg Károly a Maros alsó folyása mentén a Tisza és Erdély közti részt választotta le a Kán-tartományuraság törzséről (ám ebben uralkodói jogkörénél fogva törvényesen járt el), addig Mojs e kiskirályság 33 Rácz György: Az Ákos nemzetség címere. Turul 67 (1995) 18-19. 34 Kristó Gy.: a 10. jegyzetben i. m. 279-280. 35 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I. Von Franz Zimmermann-Carl Werner. Hermannstadt 1892. 300.
