Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 323 fia Péter mesterrel történt tanácskozás után döntött bizonyos szász közösségek ügyében (IV/143.). Ekkortájt alakította meg Károly üj „kormányát", amelyben levonta az előző hónapok konzekvenciáit. Az itt felsoroltak közül Rátót Domokos a nádori poszton a hűtlenségbe esett Borsa Kopaszt, Рок nembeli Meggyesi Miklós az erdélyi vajdaságban a fellázadt és lázadóként meghalt Kán Lászlót, a Borsákkal való további kapcsolattartás szándékával Borsa Веке a tárnokmesteri poszton az elmúlt évben szintén elhunyt (IV/722.) Kőszegi Miklóst váltotta fel. Jánki Tamás a Borsa Kopasz ellen Ugocsában elért katonai sikereiért megkapta az ugocsai ispánságot (IV/114.). Engel Pál szerint, aki a Borsák első lázadását 1314 végére, 1315 januárjára, a király velük kötött békéjét pedig 1315. február 14-re tette, e „béke, úgy látszik, megtörte az elszigetelődött Kán László és fiai ellenállását is... [A király] vezérei — köztük Szécsi Pál — Temesvár felől Erdélybe törtek, elfoglalták Hátszeget, és Déva alatt legyőzték a »két Lászlót« [Kán László két fiát], akiket pedig a borsodi Ákosok is segítettek. A gyors diadalok hódolatra bírták a Kánokat, a békére valószínűleg már [1315.] áprilisban sor került. László vajda fiai megtarthatták erdélyi váraikat és örökbirtokaikat, de minden egyébről le kellett mondaniuk" (111.). Mindent egybevéve Engel szerint „a Kán László fiai elleni első háborút, amelyről későbbi adatok tudósítanak, leghelyesebb 1314/15 telére és kora tavaszára datálnunk" (111. 105. jegyzet). Önmagában gyanút kelt ennek helyessége iránt az a körülmény, hogy Engel mind a Borsák, mind a Kánok elleni háborút gyakorlatilag teljesen vagy majdnem egyazon időre helyezte. További kétely forrása, hogy későbbi források alapján bizony igen nehéz hónapokra pontos dátumot meghatározni, illetve ott kísért a bizonytalanság, hogy alkalmasint talán azért nincsenek egykorú vagy közel korú adatok e háborúról, mert az nem is létezett a feltételezett időpontban. Minden jel arra mutat, hogy amikor Károly Róbert 1315 tavaszán megérkezett a Tisza és a Maros vidékére, olyan területre jött, amely — akkor vagy röviddel ezt megelőzően — Kán László fennhatósága alatt állt. A vajda halála után azonban fiai erre vonatkozó igényüket nem tudták érvényesíteni, így annak nyugati részén egyetlen kardcsapás nélkül megcsonkult a Kántartományuraság. Ténykérdés, hogy a Kánok elleni fegyveres összecsapásról legkorábban 1317. október 23-i oklevél szól (IV/605.), amely szerint Szécsi Miklós és Pál csatát vívtak László erdélyi vajda akkor — vagyis az ütközet időpontjában — hűtlen fiai, valamint Ákos István fiai ellen Déva vára előtt. A dévai összecsapás datálásához ugyan nincs szilárd támpont, de a fent elmondottak alapján, figyelembe véve Károly király helyzetét, az 1315-ös esztendő, kivált annak első hónapjai bízvást kizárhatók. 1315 folyamán ugyan egész sor adatunk van egy erdélyi háborúról, de éppen azt nem tudjuk, hogy ez Kán László fiai ellen folyt volna. Ennek története onnan indult, hogy a frissen kinevezett erdélyi vajda, Meggyesi Miklós 1315. augusztus 9-én Lippáról, vagyis a királlyal folytatott tanácskozás helyszínéről úgy intézkedett: a Baksa nembeliek, a Nagymihályiak és a Butkaiak számára a katonai gyülekezőhely a szatmári Aranyosmeggyesen legyen (IV/141.). Ez még akkor is szerfelett feltűnő, ha tudjuk, hogy a megszólítottak abban a régióban, azaz az északkeleti országrészben (Zemplénben és Ungban) birtokoltak. Ha ugyanis Miklós