Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
322 KRISTÓ GYULA stb.). Nagy ügy aligha volt, hiszen Kopasz testvérét, Bekét a király 1315 nyarán, tehát Kopasz és fia hűtlenségének kinyilvánítása után Károly tárnokmesterként bevette „kormányába" (IV/131.). Ugyanakkor ahhoz elégségesnek számított, hogy ennek alapján a király Kopasztól elvegye a nádorságot, és azt Веке megbízásával egy időben Rátót nembeli Domokosnak adja (IV/131.). Mutat nyom arra, hogy Kopasz és az észak-erdélyi Mojs fia Mojs között már Kopasz lázadása idején szoros kapcsolat állt fenn. Ez egyrészt családi jelleget öltött, Kopasz apósa volt ugyanis Mojsnak (VI/752.), ugyanakkor egy 1319. évi diploma szerint Masa László a király ellenében Mojs fia Mojshoz és Kopasz nádorhoz csatlakozott, és Jánki Tamás fogságába esett (V/516.). Hogy itt 1315. évi eseményről lehet szó, Tamás beregi és ugocsai ispán (V/926.) említése mutatja, aki 1315-ben vett részt Kopasz lázadásának leverésében. Engel a Masa Lászlóval kapcsolatos iménti oklevelet 1318-ra keltezte (a valóságos 1319 helyett), és magát az abban foglalt eseményt, Kopasz és Mojs szövetségét is 1318-ra értelmezte (124. 153. jegyzet). Persze, hogy Kopasz ezen első lázadása ilyen, a király szempontjából szerencsés véget ér, 1315 közepén még aligha volt látható, vagyis a többi, fentebb említett nehézség mellett még ez is szaporította az uralkodó gondjainak számát. Károlynak 1315 tavaszától kezdve néhány hónapon át a legfőbb feladata azon panaszok orvoslása volt, amelyek Kán László lázadása és rövidesen bekövetkező halála után törtek ki a néhai vajda által megkárosított emberekből. Bár nem minden esetben derül ki az oklevelekből, hogy a jogos tulajdonosaiknak viszszajuttatott birtokok erőszakos elfoglalója László volt, ám a körülményekből (a király tartózkodási helye, az ekkor orvosolt ügyek természete, a birtokok fekvése) következően ez még azon esetekben is valószínű, amikor ez közvetlen utalás híján homályban marad. így intézkedett az uralkodó Csanád (IV/41., IV/169.), Arad (IV/78.) és Bodrog megyei (Zenta melletti) (IV/162.), valamint erdélyi birtokok (IV/63., IV/109.) visszaadásáról. Ez utóbbi oklevél azon kitétele, hogy László volt vajda egészen mostanáig elfoglalva tartotta azt, arra mutat, hogy László kevéssel 1315 júniusa előtt (azaz legnagyobb valószínűség szerint az esztendő első hónapjaiban) halhatott meg. A visszajuttatott ingatlanok fekvése fényesen igazolja, hogy László tartománya nem szorítkozott Erdélyre, hanem nyugati irányban elért a Tiszáig, illetve több ponton (pl. a Zenta melletti Csecstó esetében) át is lépett azon. Hasonlóan vélekedhetünk Szegedről, amely ugyancsak a vajda alá tartozott.32 Hogy valóban meleg helyzet által előidézett forró nyara volt 1315-ben Károly Róbertnek, azt azok a tanácskozások bizonyítják, amelyeket ekkor folytatott. 1315. július 15-én arról értesülünk Tamás esztergomi érsek, István veszprémi püspök és Benedek csanádi püspök közös okleveléből, hogy az ország helyzetének javítása céljából tartandó tanácskozásra Temesvárra Károly királyhoz összejöttek (IV/123.). A megbeszélést hamarosan Lippán folytatták, ahol az augusztus 1-jei tárgyaláson a megnövekedett számban megjelent főpapokon kívül Domokos nádor, Borsa Веке királyi tárnokmester és a Kán László örökébe lépő Miklós erdélyi vajda is részt vett (IV/131.). Augusztus 12-i oklevél szerint a király hű báróival, Domokos nádorral, Miklós erdélyi vajdával, Benedek csanádi püspökkel, Kompolt 32 Szeged története. I. A kezdetektől 1686-ig. Szerk. Kristó Gyula. Szeged 1983. 357-358. (A vonatkozó rész Petrovics István munkája.)
