Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 317 mert Fejér kiadásában Henrik mint quondam comes et castellanus de Tobol, et de Sarus,25

míg a Vincent Sedlák által kézbe fogott (általam azonban nem látott) eredetiben mint quondam comes et castellanus Tobol de Sarus szerepel.26

Fejérnél tehát Henrik volt tobolyi és sárosi ispánként és várnagyként, az eredetiben viszont — helyesen — volt ispánként és a sárosi Toboly várnagyaként fordul elő. Ez utóbbi helyesen adta vissza Henrik (sárosi) ispánságát (1314-re vonatkoztatva) és tobolyi várnagyságát (1312-re érvényesen). A sárosi és tobolyi várostromokat tehát 1314 eseményei közül törölnünk kell. A jelek arra mutatnak, hogy a rozgonyi csata utáni megerősödés, bázisának kibővülése, majd a legalább másfél éves gondos diplomáciai előkészítő munka eredményeképpen Károly 1315-öt szánta a vele szemben álló oligarchákkal (elsősorban Csák Mátéval) való leszámolás esztendejének. Ezt a tervét a három Csák összeesküvése érdemben nem befolyásolta, hiszen Máté amúgy is ellenfelének számított, Péter nem volt apjához, Istvánhoz hasonló formátumú egyéniség,2

7

így leginkább addig hű országbírójának, Jánosnak az árulása érinthette kellemetlenül. Az igazi csapást az jelentette Károly számára, hogy a nagy fáradsággal létrehozott szövetségesi rendszer éppen annak legkényesebb (mert belső erőkre támaszkodó) keleti szakaszán összeomlott. Minden jel arra mutat, hogy több körülmény véletlen összejátszása idézett elő gátszakadást. Ebben az országrészben Károly uralma az általa kinevezett Borsa Kopasz nádor és a régóta élvezett tisztségében megerősített Kán László erdélyi vajda hatalmán nyugodott, rajtuk kívül az ország keleti felében saját hívei között tarthatta számon Petenye fia Pétert és Ákos Istvánt is. Hogy a dominók milyen sorrendben dőltek el, nem teljesen egyértelmű. Károly 1314 decemberét Szepesben töltötte, e hónap 27-ét követően azonban oly gyorsasággal hagyta el a térséget, mintha üldözték volna. December 27-én még Szepes várában volt (III/863., V/952.), négy nap múlva, 31-én a Sáros megyei Sóváron (III/865.), két hét múlva, 1315. január 13-én pedig már Kureu-ban állított ki diplomát (IV/13.). Ez utóbbit Engel a Heves megyei (Nagy-) Körűvel vagy a Zemplén megyei Korévvel (azaz Tokajjal) vélte azonosnak (110. 100. jegyzet). Szepesvár és Sóvár távolsága közel 40, Sóvár és Nagykörű távolsága 200, míg Sóváré és Tokajé 90 km (valamennyi légvonalban), ez a tempó a téli időjárási és útviszonyok közepette erőltetett menetre vall, hiszen az uralkodó és kísérete természetesen nem légvonalban közlekedett. Ezt figyelembe véve inkább Tokaj jöhet szóba, hiszen Nagykörű túlságosan messze feküdt Sóvártól. Nem alaptalan üldözésre gondolnunk, hiszen 1317-ből maradt ránk egy olyan adat, amely nagy biztonsággal 1314-1315 fordulójához köthető. Eszerint Druget Fülöp legyőzte Csák Máténak a szepesi részeket (in partibus regni nostri circa Scepus) dúló, a király hívei ellen indult seregét (IV/624.). Nagyon sajátságos, ahogyan Engel elvetette, illetve átértelmezte ezt az 1317. évi adatot. Szerinte ugyanis az nem Szepesre, hanem az Abaúj megyei Szepsi településre vonatkozik (116. 129. jegyzet), és ezt alátámasztandó arra hivatkozott, hogy 1323. évi (azaz későbbi) oklevélben Csák Máténak Scepusi városa 25

Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis. I-XI. Studio et opera Georgii Fejér. Budae 1829-1844. VIII/1. 585. 26

Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae. II. Ad edendum praeparavit Vincent Sedlák. Bratislavae 1987. 121. 27

Kristó Gyula: Csák Máté. Magyar História. Életrajzok. Bp. 1986. 96-97.