Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
318 KRISTÓ GYULA elleni támadásáról lehet olvasni (VII/323.). Ez a névforma valóban inkább emlékeztet Szepsire,2 8 mint Szepesre, ám hogy még itt is inkább Szepesre kell gondolnunk, azt egy másik 1323. évi adat bizonyítja, amely szerint Csák Máté Scepus városának lerombolására ment (VII/16.). Bármiként is vélekedjünk az 1323. évi Scepus ~ Scepusi adatokról, az 1317. évi partes regni nostri circa Scepus kifejezés félreérthetetlenül tanúskodik Máté Szepesség elleni támadásáról, ahol Druget Fülöp vette fel vele a harcot. Am hogy az imént idézett két 1323. évi adat is inkább Szepesre vonatkozhat, onnan tudható, hogy mindkettőben e Fülöp szerepel Csák Máté ellenfeléül. Az egészen frissen szepesi ispánná és várnaggyá kinevezett Fülöp tehát rögvest meghálálta az uralkodó bizalmát. Miután a három Csák öszszeesküvése 1314-ben Károly kézre kerítésére és megölésére nem vezetett célhoz, most a trencséni oligarcha — a zólyomi erdőispánság területéről kiindulva — maga lépett akcióba. Elszántságát növelhette, hogy minapi szövetségese és rokona, István fia Péter átállt a királyhoz, és éppen ezekben a napokban, 1315. január 12-én fordul elő először királyi lovászmesterként (IV/10.). Talán ugyanehhez a meneküléshez és Tokaj vidékéhez kapcsolható az az epizód, amelyről 1322-ből Károly szájából értesülünk: „amikor a Bodrog folyó jegén bizonyos híveinkkel vigasznyerés céljából mentünk, és a jég a velünk levők súlyától több részre tört, [Szécsi] László mester minket a törött jég közül bátran kiemelt és kimentett" (VI/490.).29 Az 1315. évi események rekonstruálása szempontjából Engel Pál „döntő fontosságúnak" ítélte azt az évi keletet nem tartalmazó, február 14-i oklevelet, amely szerint Kompolt fia Péter királynéi tárnokmester értesítette a Baksa nembelieket, hogy a király általa és Imre váradi püspök által kegyelmébe fogadta Kopasz volt nádort és testvérét, Bekét, velük szemben tehát tartózkodjanak az ellenséges cselekedetektől (IV/28.). Engel úgy vélte: ennek évi dátumaként „csak az 1315-17. közti három év egyike jöhet szóba, mert Imre püspök 1318 január előtt meghalt, ennélfogva a levél nem kapcsolható a Borsák második, 1316 vége felé kitört lázadásához, amely 1317-ben javában dúlt, hanem csakis az elsőhöz. Ez viszont 1315. VII. 1. előtt véget ért, mert akkor Borsa Bekét királyi tárnokmesterként Károly oldalán találjuk... Következésképp a levél dátuma egyedül 1315. II. 14. lehet" (110. 102. jegyzet). Ezzel a véleménnyel két megfontolás szegezhető szembe. Egyrészt Engelnek nincs adata azt illetően, hogy mikor kezdődött a Borsák első lázadása. A Borsák ellen vívott háborút, Nyaláb, Szöllős és Gilvács elfoglalását éppen e keltezetlen levél általa vélelmezett 1315. február 14-i dátuma miatt helyezte 1314 végére, 1315 januárjára (134.). Másrészt szembeötlő, hogy ez a levél Kompolt fia Pétert királynéi tárnokmesternek nevezte, holott ettől az irattól eltekintve Péter legelső alkalommal csak 1317. augusztus 2-án fordul elő e tisztség viselőjeként (IV/530.), majd ezt követően igen sűrűn (IV/578., IV/604., IV/615. stb.). Ez már önmagában azt a megfontolást sugallja, hogy Péter aligha lehetett 1315 elején királynéi tárnokmester, hanem csak később vált azzá. E gyanút közelíti a bizonyosság felé egy 1315. augusztus 12-i királyi oklevél (IV/143.). Ebben, amely fél évvel az Engel által 1315. február 14-re tett levél után íródott, Kompolt fia Péter — a királlyal tanácskozó hű bárók, Domokos nádor, Miklós 28 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp. 1963. 146. 29 Magyar fordítása: all. jegyzetben i. m. 127.
