Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

316 KRISTÓ GYULA kelethely nélküli december 21-i (III/860.) és 28-i diplomáiban (III/864.) szepesi ügyekben intézkedett. Az év utolsó napján a Sáros megyei Sóváron sárosi ügyben állíttatott ki oklevelet (III/865.). Miért utazott ide az uralkodó? Magam úgy vélem, nem elsősorban a biztonság szempontjai vezették. A Szepességgel nyugatról közvetlenül szomszédos területek ekkor még Csák Máté fennhatósága alatt álltak, későbbi adatok meg is erősítik, hogy mennyire nem nyújtott tökéletes védelmet Szepes Máté ellenségének. így tehát az a feltevés, hogy a béke szigetét vélte itt meglelni Károly, bátran elvethető. Sokkal inkább arra lehet gondolni: az a másfél éves tervszerű akció, amely 1313 nyarán Kán László (és talán Borsa Kopasz) felkeresésével kezdődött, majd 1314 elején Dragutin István, 1314 közepén Habsburg Frigyes meglátogatásával folytatódott, ezzel ért véget. A keleten építeni kezdett, délen és nyugaton folytatott szövetségesi gyűrű most északon bezárult. A gyakori országgyűlések és főpapi tanácskozások mesteri haditervet dolgoztak ki: körül kell keríteni a király belső ellenségeit (főleg Csák Mátét, de alkalmasint másokat is) a külső és belső szövetségesek gyűrűjével, hogy a biztos siker reményében — bizonnyal már 1315-ben — megkezdődhessék összeroppantásuk. Felfogásom szerint Károly nem ellenfeleivel való leszámolásra, hanem szövetségesei megerősítésére érkezett az ország északi részére. Ebbeli elhatározásától a Csákok vele szemben fellépő koalíciója sem tántorította el. Ugyanakkor a Szepességben Károly lélegzetvételnyi szünethez is jutott, időt nyert, hogy alaposabb megfontolás után választhassa ki új székhelyét. Mi szól Engel állítása ellen és a magam feltevése mellett? A legfontosabb körülmény az, hogy ennek a feltételezett szepesi-sárosi rendcsinálásnak az egykorú oklevelekben nincs nyoma, annak ellenére, hogy az állítólagos eseményeknek a király közvetlen résztvevője volt. Mindazon események, amelyeket Engel 1314 végére helyez (Tarkői Henrik fogsága, Toboly és Sáros ostroma), a fentebb kifejtettek értelmében 1311-1312-ben történtek. Nem szolgálhat a Rikolf-fiak 1314 végi hűtlenségére bizonyítékul az sem, hogy Szepes és Sáros élére 1315 elején valóban új emberek kerültek. Hogy 1314-ben ki volt a szepesi ispán, nem tudjuk. Tarkői Kakas csak mint curialis comes szerepel 1314. december 7-én (III/854.). Amikor 1315-ben Druget Fülöp bukkan fel szepesi ispánként és várnagyként, ő a saját emberét tette meg alispánná (IV/37., IV/24.). Más a helyzet Sárossal. Annak ispánja 1314. április 17-i adat szerint Tarkői Henrik volt (III/731.). Mikes mint sárosi ispán és várnagy 1315. január 12-én szerepel először (IV/10.). Mivel azonban Henrik 1315. augusztus 9-én néhaiként szerepel (IV/139.), alapos a gyanú: Sáros megye élén azért történt ispánváltás, mert 1314-1315 fordulója táján Henrik elhalálozott. Ez az oklevél egyébként mind a jó emlékű Henriket, mind Kakast tisztára mossa a hűtlenség bármiféle vádja alól, ugyanis a király hűségüket és hű szolgálataik érdemeit említi. Henrik elhunytát követően testvérei 1316. január 22-én megosztoztak (IV/230.). 1320-ban Henrik özvegye szerepel, amint kiskorú leánya, Anna nevében bírói úton kérte a Tarkőiektől a leánynegyedet (V/888.). Ugyancsak nem mellékes körülmény, hogy a Henrik pályájának megrajzolásához Engel által (109. 98. jegyzet) Fejér György kiadásából használt egyik oklevél kelte nem 1315. (október 9.) — mint Fejérnél olvasható —, hanem a diploma eredetije alapján 1317. október 13. (IV/592.). Ennek azért van jelentősége,