Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 313 repel. Kőszegi András 1314. augusztus 11-i oklevele és a zalavári konvent átirata szerint egy embert megidéztek a király elé az ország összes nemesével tartandó congregatiora, amelyen András személyesen részt fog venni (III/818-819.). Hogy összeült-e egyáltalán az országgyűlés, nem tudjuk, erre vonatkozó adat nem maradt ránk. A király és a tartományurak szakításának Engel által felsorolt lehetséges okai sem állják ki a kritika próbáját: Máté ellen éppen nem folyt permanens háború, sőt semmiféle frontális támadás sem indult 1314-ig a trencséni oligarcha ellen. A kezdeményező fél 1312 elején és 1313 őszén pedig éppen Máté volt. Ezért a király részéről állítólag követelt — közelebbről ismeretlen — hadiszolgálat sem volt elviselhetetlen. A főpapok semmi rendkívüli kedvezményhez nem jutottak (a veszprémi püspök csere fejében nyerte el 1313-ban a veszprémi ispánságot, a nyitrai püspök pedig nem realizálható adományként kapta meg ugyanekkor a nyitrai ispánságot, III/619-620., III/622.). Érthetetlen, hogy Károly híveit — ha a fő tisztségviselők őszintén Károly hívei lettek volna — miért zavarta volna az osztrák és a cseh szövetség. A Kőszegiek elleni háború pedig minden valószínűség szerint nem datálható 1314-re, amint az alábbiakból rögtön kitetszik. Előbb azonban azt kell még leszögeznem: magam semmiféle válságot nem észlelek Károly 1314. évi pozíciójával kapcsolatban, sőt nagyon tudatos, tervszerű szövetségesi politika építését vélem jelen lenni a király elképzeléseiben és tetteiben. Helyet kell biztosítanunk 1314 eseményei sorában az Engel által nem említett esztergomi ostrom mellett egy másik olyan eseménynek is, amelyet szintén hallgatással mellőzött. Erről az egyik elemében részletesebb, a másikban szűkszavúbb beszámolót egy 1317. január 2-i oklevélben olvashatunk (IV/385.). Eszerint Mikes sárosi ispán és várnagy Máté elleni csatában vett részt, továbbá elfogta Márk fia István fia Péter mester egy szerviensét, akinek akkor a király iránt ellenséges seregei a királyi székhelyül szolgáló Buda városát naponta támadták. Kevés kétségünk lehet a tekintetben, hogy ugyanezekről az eseményekről van szó egy 1315. január 12-i diplomában is (IV/10.): Mikes sárosi ispán és várnagy a király seregével Máté elleni hadjáratban Visk vára alatt szembeszállt egy zsákmányszerző csapattal, legyőzte azt, és ugyancsak győzelmet aratott az akkor lázadó módon a király ellen fordult István fia Péter mester — most királyi lovászmester — felett. Ez utóbbi oklevél tehát megnevezte az Ipoly menti Visket, de elhallgatta Budát, és főleg keltével ad fontos útbaigazítást. Az itt elmondottak eszerint 1315 januárja előtt történtek. A pontosabb dátumot Buda említése alapján határozhatjuk meg. Károly székvárosának eddigelé Buda számított, a legtöbb időt itt töltötte, hadjáratairól és tárgyalásairól ide tért haza. 1314-ben oklevéllel bizonyíthatóan utoljára április 17-én állított ki Budán oklevelet (III/731.). Júliusban — mint láttuk — Bécsben járt, de a királyi udvar még ekkor is Budán székelt, hiszen Csák fia János királyi országbíró július 12-én Budán adott ki oklevelet (III/790.) (sőt Tamás esztergomi érsek még október 13-án is, III/838.). Arra kell gondolni, hogy a Buda elleni rendszeres támadások 1314 eleje óta folyhattak, azóta, hogy Csák Mátétól visszafoglalták Esztergomot. A kudarc arra sarkallta a trencséni kiskirályt, hogy a király nyílt megsemmisítésére törjön, és ennek érdekében szövetségre lépett rokonával, István fia Péterrel, összehangoltan támadták a király uralma alatti területeket. Ennek kapcsán jutott el Máté az Ipoly melletti