Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 311 ellen lázadó András és csatlósai 400 márka kárt okoztak Sopron városának (IV/604.). Ugyancsak ez évi hír alapján tudható, hogy a megosztott soproni polgárok között napirenden voltak a meghasonlások, pártütések (IV/612.), vagyis a városban némi táborral rendelkezhettek a Kőszegiek, ugyanakkor a város nagyobbik része szemben állt velük. Valószínűnek tartom, hogy Kőszegi András éppen úgy állhatatosan törekedett Sopron alávetésére, mint Aba Amadé Kassáéra. Feltehető, hogy Sopron elleni 1317. évi katonai akcióját megelőzően is tett kísérletieket Sopron (és Győr) alávetésére, akkor, amikor még formálisan a király pártján állt. Ebben is érvényes analógiát szolgáltat Amadé és Kassa kapcsolata, hiszen Amadé az uralkodó híveként akarta uralma alá vonni Kassát (III/150.). Nem kizárt, hogy egy ilyen akciója 1314 elején lehetett, amikor a király a Délvidéken tartózkodott. Magam nem tartom elképzelhetetlennek, hogy míg Károly Dragutinnal tárgyalt, addig a katonai feladatokat hívei végezték el. Engel ezt az eddig ismeretlen szerbiai hadjáratot a leghatározottabban 1317 elejére helyezte, és fő bizonyítékát egy 1323. évi oklevélben látta. Ez arról számolt be, hogy Gutkeled nembeli Miklós, miután átállt a Kőszegiektől a király pártjára, részt vett a délvidéki hadjáratban, és amikor a királyi sereg Macsó vára elfoglalására, a szakadár szerbek megfékezésére vonult, és Uros emberei a téli hideg által is nehezített átkelést a Száva folyón hátráltatták, Miklós biztosította a sereg számára az átkelést (VII/86.). Engel jól vette észre, hogy ez a híradás egy másik, az 1319 őszitől különböző szerb hadjárat emlékét őrizte meg, olyanét, amely téli időszakban folyt. Ezt olyan megfontolással iktatta be 1317 elejére, hogy Gutkeled Miklós csak 1316-ban állt át Károlyhoz, és a szóba jöhető három tél (1317, 1318 és 1319 eleje) közül Károly itineráriumának hézaga csak az 1317 elejére történő keltezést engedi meg (115. 123. jegyzet). Miklós átállása azonban nem bizonyosan 1316-ban történt (erről legalábbis közvetlen adat nincs), az oklevelek fényében erre 1313 (III/585.) és 1316 között (IV/287.) bármikor sor kerülhetett, akár már 1313 végén is. Egy 1317 elejére helyezett szerbiai hadjárat ellen szól az a súlyos helyzet is, amely éppen erre az időre az uralkodó számára kialakult, amikor öngyilkossági kísérlettel ért volna fel a királyi had országon kívülre vezetése. Károly fő ellensége továbbra is Csák Máté volt, aki 1313 vége felé feldúlta és elfoglalta Esztergomot. Ezt Károly nem hagyhatta megtorlatlanul. Egyetlen, 1314. május 1-jei oklevél tesz említést Esztergom Károly király által történt ostromoltatásáról (III/745.). Ez tehát az esemény terminus ante quemje. Magának az ostromnak a hozzávetőleges idejét Tamás esztergomi érsek, az esztergomi káptalan és a keresztes konvent oklevelezéséből állapíthatjuk meg. Az érsek az 1313. április 25. (III/489.) és 1314. május 3. (III/747.) közötti egy esztendőből egyetlen oklevelet sem keltezett Esztergomból, hanem 1313 második feléből az ismeretlen Gemch mező (III/580.), továbbá Buda (III/583., III/635.) voltak az általa kiadott oklevelek kelethelyei. Ezt az egy évet szűkíti az az 1313. július 13-i érseki oklevél (III/572.), amely a káptalanban az érsekkel együtt ülésező kanonokokról tett említést, vagyis esztergomi kiállítást valószínűsít. Az esztergomi káptalan következő kiadványa viszont csak 1314. szeptember 21-ről ismert (III/833.). Az esztergomi keresztes konvent oklevelei az 1313. június 17. (III/541.) és 1314. április 14. (III/725.) közti időből hiányoznak. Mindezek figyelembevételével az esztergomi