Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 309 „aligha ellensúlyozhatta a Kőszegiek és László vajda immár következetes távolmaradását" (104.). Károly azonban 1310 után már nem látszat-egységet, hanem tényleges egyetértést akart maga körül. A Kőszegiek több tagja ezekben az években — a betöltött tisztségekből következően — a király hívének számított, Kán László támogatása (további) biztosításának érdekében pedig maga az uralkodó kelt útra az országgyűlést megelőzően. Míg Károly szervezkedett Csák Máté ellen, a trencséni oligarcha cselekedett. 1313. november 1-jei oklevél szerint legújabban (novissimis hiis temporibus) Nyitrát elpusztította és felégette (III/622.), beváltotta továbbá előző évi fenyegetését, hogy készül Esztergom vára ellen (III/242., III/245., III/251.). Másik 1313. november 1-jei diplomából arról értesülünk, hogy Máté most (nunc) Esztergom várát lerombolta, és egyéb pusztításaival nagy károkat okozott a Károly érdekében munkálkodó Tamás esztergomi érseknek (III/623.). A trencséni kiskirály tehát 1313 őszén egészen a Duna déli partjáig dúlt. Károly oklevelekkel bizonyíthatóan az október hónapot (III/612., III/621.) Budán töltötte, de vélhetően november-december hónapokban is itt időzött. Mindenesetre ekkor nemcsak bizonyos püspökök (III/623.) és a királyi országbíró (III/624.), hanem Tamás esztergomi érsek is itt adott ki oklevelet (III/635.). Károly király 1314. január 6-án még Budán adományozott birtokot (III/671.), majd öt nappal később már a Duna másik partján, Pesten tartózkodott (III/674.). Nincs elégséges indok arra gondolni, hogy ekkor itt országgyűlést tartott, miként Engel vélte (104.), az oklevél ugyanis csak általánosságban említ három királyi congregatio generálison való meg nem jelenést. Az uralkodó ezt követően dél felé indult. Január 22-én Szegeden (III/683.), február 4-én Szávaszentdemeteren keltezett (III/688.). Ez utóbbi oklevélben, majd kelethely nélküli, február 15-én és 17-én kelt diplomáiban (III/690—691., 693.) valkói, pozsegai és baranyai, azaz délvidéki ügyek bukkannak fel. Február 19-én visszatérőben Péterváradon adott ki oklevelet valkói ügyben (III/695.). A király március 26-án már bizonyosan újra Budán volt (III/710.). Merő ötlet, hogy ezzel az úttal kapcsolatos a Temes megyei Miháld vára elleni katonai akció (amire Engel gondolt, 104-105.). Kérdés, hogy tárgyalni és/vagy hadakozni ment-e Károly a Délvidékre. Engel szerint „minthogy Szerbia északi részében ekkoriban [a magyar király] barátja és szövetségese, Dragutin István uralkodott, leginkább arra gondolhatunk, hogy Károlynak vele volt találkozója" (104.). Ha ez lenne az igazság, feltétlenül tervszerűségre mutat — főleg a következő hónapok fejleményeire is tekintettel —, hogy az előző évi keleti űt után Károly Róbert most délen járt. Ez esetben azt lehet mondani, hogy mind keleten, mind délen szövetségeket erősített meg, illetve szövetségeseit kötötte magához a személyes látogatás kötelékével, vagyis az országhatáron belüli és kívüli peremvidékek megnyerésével akarta biztosítani a siker lehetőségét a kiformálódó gyűrűn belül eső ellenfeleivel szemben. Nem sokban különbözik az alaphelyzet akkor sem, ha hadakozott. Ebben az esetben ugyanis az ellenséges szomszéd megregulázásával teremtette meg annak lehetőségét, hogy ne kelljen — miközben ő bent az országban hadakozik — hátbatámadástól tartania. Magam hajlok arra, hogy egyszerre fogadjam el mindkét lehetőséget. Könynyen lehet, hogy Károly 1314 februárjában egyazon akció keretében tárgyalt Dragutin Istvánnal, és harcolt II. Uros Milutin István szerb királlyal. Az, hogy a