Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
A MAGYARORSZÁGI AGRÁR-SZOCIÁLPOLITIKA KEZDETEI 27 A fbldmívelésügyi kormányzat tisztában volt azzal is, hogy kisebb birtokosok a cselédlakásokra vonatkozó előírásoknak aligha tudnak majd eleget tenni, így a cselédeivel egy lakásban élő gazdákat mentesítették a végrehajtása alól.131 A nagybirtokokon ugyanakkor a közös lakás rendszere ekkorra lassan visszaszorulóban volt. Jóllehet ugyanis az országban állandó munkaerő-felesleg állt rendelkezésre, a minőségi munkások iránti kereslet nem szűnt meg. A gazdatisztek szemében pedig „minőséginek" számított a nagycsaládos munkavállaló: általában sokkal könnyebben fegyelmezhető, irányítható volt, mint az egyedülálló.13 2 Az asszony és a serdültebb gyermekek emellett, ha nem is teljes értékű, de mindenképpen olcsó, és folyamatosan rendelkezésre álló tartalék-munkaerőt jelentettek.13 3 Éppen ezért érthető, hogy a cselédlakásokra vonatkozó paragrafust különösebb támadások nem érték. Egyedül Rubinek érvelt ellene a Köztelekben, mondván: a „cselédek szeretnek együtt lakni", mert így megoszlik a fűtés költsége és van, aki vigyázzon a gyermekekre.13 4 A törvény legnagyobb hiányosságai azonban nem az elfogadott paragrafusokban rejlettek. Azokat a korábbi szabályozások fényében komoly szociális haladásnak lehet tekinteni. Nem mondható el mindez a végrehajtásról és főleg annak ellenőrzéséről. Az ellenőrzés ugyanis — más szakközegek nem lévén — az általános közigazgatásra, vagyis a jegyzőkre és főszolgabírókra, továbbá a tiszti orvosokra maradt. Előbbiek elfogulatlansága aligha volt biztosítható: községi illetve törvényhatósági alkalmazottak lévén az önkormányzati testületek akaratát, az ottani politikai erőviszonyokat kénytelen voltak szem előtt tartani — márpedig az ott ülők fele részét a legnagyobb adófizetők, a virilisták tették ki! Hasonló volt a helyzet a tiszti orvossal is, akinek működési területét a többnyire elégtelen útiátalány tovább szűkítette.13 5 Ha pedig a közigazgatási vagy közegészségügyi 131 29. §. Ecseri Lajos megjegyzi, hogy a szentesi határban 68.000 holdon mindössze 33 cselédlakást írtak össze, mert a tanyásgazdák cselédei - az istállóban laktak... (Ecseri Lajos: A szegény ember, im. 209.) 132 Gádoros György: Cselédjeink. In: A Magyar Gazdatisztek Országos Szövetségének naptára az 1912. évre. Budapest, 1911. 34-37. 133 Nagyon sok munka — pl. kapálás, egyelés — esetén az asszonyok a férfiakkal csaknem egyenlő értékű munkát végeztek, „természetesen" azonban sokkal kisebb bérért... 1897-ben a Magyarországi Földművelő Munkások 1. Kongresszusán elhangzott egyik legfontosabb követelés az volt, hogy a női munkás és gyerek 14 év fölött a férfival egyenlő bért kapjon. (Szalai István orosházi földművelő előadása. Rendőrhatósági jelentés a Magyarországi Földművelő Munkások 1. Kongresszusáról. 1497/1897. MOL К 14. BM. res. 25. doboz. 1. tét.) 134 írásába bizonyosan a törvényjavaslat miatt került be ez az érv, mert az 1906-os kiadásban még nem szerepelt. (Rubinek Gyula: Küzdelem a nemzetköziséggel, im.) Megjegyzendő, hogy az országgyűlési vita során Lányi Mór képviselő szájából hangzott el erre a csattanós válasz, aki a cselédség lakásviszonyait ügy jellemezte, hogy „vannak birtokok, a hol oly együttélést folytat a mezőgazdasági munkásnép, amely közel jár a promiszkuitáshoz." (Az 1906. május hó 19-ére hirdetett Országgyűlés nyomtatványai. Képviselőházi napló. Pesti Könyvnyomda-Részvény-Társaság, Budapest, 1908. IX. kötél, 118.) Hasonlóan kemény szavakkal szólt a kérdésről Ecseri Lajos. (.Ecseri Lajos: A szegény ember, im.) 135 Éppen ezért merült fel az 1910-es évek elejétől egy, az önkormányzatoktól független, az iparfelügyelet mintájára megszervezett állami ellenőrző szerv létesítésének a gondolata. (Mayer Károly. A mezőgazdasági munkások szociális biztosítása. In: Társadalompolitikai feladataink. Az 1926. október 24-30-ig tartott Közegészségi és Társadalompolitikai Országos értekezlet munkálatai. Szerk.: Balogh Andor és Kovrig Béla. Budapest, 1926. 173-182. Dwortsák Antal. Munkáslaká-
