Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

308 KRISTÓ GYULA hogy egy, királyi részvéttel lezajló, Csák Máté ellenében komoly sikereket elért hadjárat teljességgel visszhangtalan maradt volna ezen évek okleveleinek narratioihan. 3. Visk ostromára az alábbiakban kitérek, itt annyit jegyzek meg, hogy ez az esemény 1314 második felére keltezhető. 4. Hollókőről csak annyit tudunk ebből az időből, hogy mint Kacsics nembeli Mikus várát, amelyet az átadott Csák Máténak, a király 1313. április 24-én Szécsényi Tamás lublói várnagynak juttatta (III/486.). Nagyon árulkodó, hogy a megadományozott érdemeként nem a hollókői várostrom, hanem a rozgonyi csatában a király oldalán való részvétel szerepelt. Ennek tükrében is kérdés, hogy a jelenre érvényes avagy csak a jövőben realizálható adomány volt-e ez, hiszen ez utóbbira éppen ezen évekből más példáink is vannak. 1313 november l-jén Károly a nyitrai ispánságot János nyitrai püspöknek adta (III/622.). Mivel Nyitra megye ekkor egészen biztosan Máté uralma alatt volt, a kedvezményezett a királyi adományt nem tudta elfoglalni. Hasonlóan vélekedhetünk a Tamás esztergomi érsek számára 1315-ben tett, a komáromi ispánságra vonatkozó adományról (IV/131.), amelyet az uralkodó változatlan körülmények között 1317-ben megismételt (IV/530.). Egyszóval nem tudjuk, hogy 1313-ban Károlyé volt-e Hollókő, s ha igen, mikor és hogyan jutott birtokába. Magam tehát úgy vélem: Károly 1312 november 12-től (III/395.) egészen 1313. május 16-ig (III/515.), vagyis kereken fél éven át Budán tartózkodott. Ezt követően mozdult ki innen, megint kelet felé. Június 20-án (III/542.) és 22-én a Fehér-Körös melletti Gyulamonostorán (a mai Gyulán) állított ki oklevelet (III/547.), majd ugyancsak 22-én — tehát bizonnyal szintén Gyulán — megerősítette Kán László erdélyi vajda és két fia, nagy és kis László birtokcseréjét (III/548.). Három éven belül tehát másodszor találkozott személyesen a Szent Korona visszajuttatójával, ami kiegyensúlyozott kapcsolatukra mutat. Úgy tűnik, jövendő terveiben, amelyek elsősorban a nyugati ellenségek — mindenekelőtt Csák Máté — megzabolázására irányultak, keleten próbált szilárd szövetségesi bázisra lelni: gyulai tartózkodásából következtetve saját nádorára, Kopaszra és a személyes összejövetelből adódóan erdélyi vajdájára, Kán Lászlóra kívánt támaszkodni. Talán még annak feltevésétől sem lehet elzárkózni, hogy Károly király Gyuláról — nyilván László vajdával együtt — Erdélybe ment, mindenesetre július 4-én (III/567.) és 20-án kelethely nélkül erdélyi vonatkozású okleveleket adott ki (III/573). Még amiatt sem kell elállni a feltételezéstől, hogy 1313. augusztus 1-je körül országgyűlésre került sor Budán, ahol a bárók közül bizonyíthatóan Kopasz nádor, Ákos nembeli István volt nádor, Rátót nembeli Domokos királynéi tárnokmester (a következő nádor), Csák fia János királyi országbíró, Aba nembeli Kompolt fia Péter, Рок nembeli Móric fia Miklós (a leendő erdélyi vajda), Debreceni Rafain és Dózsa, valamint sok nemes vett részt (III/577.). Három hónappal utóbb, november l-jén a főpapok tartottak ugyancsak Budán közös gyűlést (commune parlamentum) (III/623.). Később ugyanis van arra példánk, hogy Károly távollétében tartottak országgyűlést. Semmi nem indokolja Engel Pál ezen hónapokra vonatkoztatott kijelentését: „a király láthatóan mindinkább elszigetelődött, és támogatásra hovatovább már csak főpapjainál számíthatott". A résztvevők közül ismert nevek alapján jutott Engel erre a következtetésre, hogy az ő jelenlétük