Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 307 1. Engel Trencsén 1313 eleji ostromára egy 1325. évi oklevelet hoz fel bizonyítékul. Mivel ebben valóban kétszer esik szó Trencsén vára körüli hadi eseményről (IX/128.), Engel úgy gondolta: az utóbbi 1321. évre vonatkozik (ez kétségtelen), az előbbi 1313-ra (ami viszont önkényes datálás) (103. 62. jegyzet). Bizony könnyen megeshet, hogy ugyanannak az 1321. évi trencséni ostromnak két epizódjáról van itt szó. Ha mégsem, akkor az első trencséni akciót datálatlanul kell hagynunk. 2. Nagyszombat elfoglalása 1313 elején ugyancsak légből kapott. Itt egy 1318. évi oklevél szolgált Engelnek támpontként, miszerint Csicseri Jób fia Domokos Nagyszombat kastélyban (castellum) a hűtlen Csák Máté ellen a király szolgálatában tevékenykedett (V/7.) Itt még ostromról sincs szó, tehát Domokos szolgálatának milyensége közelebbről nem állapítható meg. Engel ehhez a nagyszombati ostromhoz kapcsolta Monoszló nembeli Egyed 1313. évi (március 11. előtti), Nagyszombatban kelt végrendeletét (III/466.), és szerinte a Károly király kíséretében ideérkezett Egyed itt hunyt el. Mivel helyi egyházi férfiak Tamás esztergomi érsek kérésére 1313. március 13-án Nagyszombatban írták át Egyed végrendeletét (III/468.), ebből Engel arra a következtetésre jutott: a város „ekkor már királyi kézre került" (103. 62. jegyzet). De tényleg Csák Mátéé volt-e közvetlenül ezt megelőzően? 1318. március 3-i oklevél szerint Máté Nagyszombatban a nyitrai püspök által Bécsben vásárolt posztót visszatartotta, és magához vitette (V/48.), 1326. évi adat pedig azt említi, hogy Nagyszombatot Máté hatalma alatt tartotta (X/368.), de ezekből az adatokból kronológiai következtetésre nem juthatunk, nem tudjuk ugyanis megmondani, hogy mikor érvényesült és mikor szűnt meg a város felett Máté fennhatósága. Ebben a kérdésben figyelembe kell venni annak a Pozsony megyének a sajátos helyzetét, ahová Nagyszombat is tartozott. Pozsony megye ugyanis 1301-től „1323-ig az osztrák hercegek kezén volt".21

Gentilis pápai követ 1309-1311 között állandóan Pozsony városában időzött (11/761., III/137.), közben megfordult Nagyszombatban (11/756.). Károly király 1310-ben (11/878.) és 1311-ben is járt Pozsonyban (111/23.) — ez utóbbi időpontban az országbíróval együtt az osztrák herceghez igyekezett (111/22.) —, 1310-1313 között több pozsonyi vonatkozású oklevelet adott ki (11/964-965., HI/72., III/644.). Ebben az időben a pozsonyi ispánságot Detre, Ausztria hercegének marsallja viselte (III/552., III/570.), helyettese (curialis comes) ugyancsak Detre nevet viselt (11/968., III/6., III/384., III/552. stb.). Szintén ellene mond egy 1313 eleji nagyszombati hadi cselekménynek, hogy Tamás esztergomi érsek 1313 januáija és márciusa között Pozsonyban tartózkodott (III/445., III/459.), és 1313. március 12-én a Nagyszombathoz közeli Szerdahelyen adott ki oklevelet (III/469.). Végül van még két, igaz, hallgatásból eredő érv azzal szemben, hogy Nagyszombatban 1313 elején harci cselekmény lett volna. Az egyik: 1313. április 24-én Károly király Szécsényi Tamás lublói várnagynak adományozta a rozgonyi csatában a király ellen harcoló Nagy Houn — Nagyszombattól délre eső — Szeli birtokát és nagyszombati ingatlanait (III/487.). Nehezen képzelhető el, hogy egy 1313. áprilisi oklevélben nagyszombati ügy kapcsán ne hivatkozott volna az uralkodó arra, hogy az előző hetekben vívta meg a maga számára Nagyszombatot. A másik: általánosságban is bajosan hihető, 21

Engel P: a 17. jegyzetben i. m. I. 166.