Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 305 királyi hadnak Maglóc vagy Toboly várnagyaként. Közvetlenül azt megelőzően, hogy ez az 1317. évi diploma Toboly várának megvívásáról szólt volna, arról tett említést, hogy Henriket Károly király fogságban tartotta. Ez a fogság ebben az összefüggésben aligha értelmezhető másként, mint hogy Henrik 1311 szeptember elején, az Amadé halálát okozó kassai zavargásban a nádor két fiával és más, mindkét nembeli nemesekkel együtt fogságba esett (III/150.). A letartóztatottak ugyan eredendően a kassaiak foglyai voltak, de a király oly mértékben azonosult a kassaiakkal, hogy hat év távlatából ezt már minden további nélkül király általi fogságnak tekinthették. Henrik eredeti pártállását és annak megváltoztatását hitelesíti egyik testvérének, Rikolfnak a pályája, aki 1311 októberében bizonyítottan Amadé (illetve fiai) klientúrájába tartozott,1 8 viszont Sáros ostromában és az erre következő rozgonyi csatában már — Kakas és János nevű testvéreivel együtt (VII/265.) — a királyiakkal tartott (III/317.). Ezzel azonban még nem oldottuk fel azt az ellentmondást, hogy Henrik hogyan lehetett volna egyszerre ostromlott és ostromló Sáros várában. Mint láttuk, az árulás több okból kifolyólag sem jöhet szóba. így annak feltevésére kényszerülünk (jobb híján), hogy a király és környezete — amely frissen érkezett meg április 10-ét közvetlenül megelőzően Sáros alá, hiszen április 4-én még Helmecen volt — valószínűleg nem tudta, mi történt Henrikkel Maglóc (Toboly) bevételét követően, és — hamis hír hatására — űgy vélték: ugyanúgy bevette magát a sárosi erősségbe, mint tette ezt Maglócon. Április 10-ét követően azonban Henrik feltűnt a király hívei között, vagyis Maglóc elestét követően és a sárosi ostrom tényleges megindulását megelőzően átállt Károlyhoz. A tobolyi várostromban Henriknek legalább egy (ám lehet, hogy több) testvére is az Amadé-fiak oldalán várvédőként vett részt. Rikolf már említett példáján kívül egészen egyértelműen utal erre az az 1323. évi királyi diploma, amely szerint a király ellen támadó Rikolf fiai — így, többes számban! — Mikccsel harcoltak (ez lehet a maglóci várostrom) (VII/323.). A Rikolf-fiak 1311-ben nem azonos párthoz tartoztak, hiszen Henrikkel és Rikolffal szemben további testvérük, Kakas már régebb óta Károly király hívének számított (11/47., 11/272., 11/436.). Sáros várának ostroma elhúzódott, ugyanis az uralkodó legalább április 10-e óta tartózkodott az erősség körül, május 9-én (III/287.) és 21-én (IH/295.) még Sáros vár alatt, május 16-án (III/291.) és 29-én (III/302.) pedig már Sárosban keltezett. Bármelyik utóbbi dátumot fogadjuk is el, legalább ötheti ostrommal számolhatunk. Engel azon megjegyzése, hogy május 25-én már biztosan a király kezén volt a vár (101. 50. jegyzet), azért nem áll meg, mert az e napi keltet viselő diploma dátumhibás, helyes kelte június 24. (III/315.). Sárossal egy időben tartott Lubló ostroma is, amely május végére a király sikerével szintén véget ért (III/303., 1. még IV/171.). 1312 tavaszán tehát három sárosi vár került a király és hívei kezére: Maglóc (Toboly), Sáros és Lubló. A már korábban elmondottakkal összhangban az oklevelek e három ostromból Sároséról szólnak kimerítő részletességgel, ami azzal kapcsolatos, hogy ebben vett részt személyesen az uralkodó. A másik kettőt királyi megbízás alapján mások vezették (a maglóci ostromban tűnt ki a később nagy karriert befutó Ákos nembeli Mikes, a lublóiban pedig a Görgeiek vitézkedtek). 18 Zsoldos A.: a 14. jegyzetben i. m. 349.
