Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
304 KRISTÓ GYULA érsekség sok földjét, az érsekség Bars megyei Berzence várát pedig föld alatti vájat segítségével elfoglalta, és ekkori információ szerint Esztergom vára ellen készült (III/242., III/245., III/251.). A másik fenyegetés az Amadé-fiaktól eredt. Ők legfeljebb látszatra tettek a királynak engedményeket, ugyanakkor már 1312 kora tavaszán bizonyságát szolgáltatták annak, hogy fegyveresen kívánnak fellépni ellene. 1312. április 10-i oklevélből értesülünk arról, hogy az Amadé-fiak a sárospataki királyi hospeseк kifosztására indultak (III/417.), ám a Zemplénben birtokos Petenye fia Péter (utóbb maga is az uralkodó ádáz ellensége) összecsapott velük, amiért a királyellenes erők feldúlták e Péter Gálszécs birtokát (III/262.). Az Amadé-fiak végül is kirabolták Patakot (III/417., VII/369.) Készülődésük (esetleg első akciójuk) híre korán Károly tudomására jutott. Az uralkodó 1312. február 2-án még Székesfehérvárott adott ki oklevelet (III/227.), de március 15-én már Nagyváradon tartózkodott (III/249.). Ez kapcsolatban lehet Szent László itteni sírjával mint kultikus hellyel,15 de az is lehet, hogy e várost jelölte ki a király hadai gyülekezőhelyéül. Mindenesetre március 31-i oklevélből arról értesülünk, hogy Becsei Imre ekkor már a király jelenlegi hadjáratában volt (III/257.) Váradról az uralkodó északra fordult, és április 4-én Királyhelmecen állított ki oklevelet (III/260.). Innen a királyi had — benne főpapok, bárók és nemesek — útja Sáros vár alá vezetett, amely erősségbe Amadé fiainak emberei bezárkóztak (III/262.). Magát a várat Balassa családbeli Miklós fia Demeter védte (III/319., III/327.), de szerepet játszott a vár védelmében Demeter unokaöccse, Doncs (vagy Danes) (III/728.), ' valamint a helyi Tekele nemzetség több tagja (HI/434.). Hogy Sáros vár miként került a király kezére, többszörösen is érdekes kérdéseket vet fel. 1312. április 10-i királyi oklevél szerint a király ellenében a várba bezárkózottak között sorolta fel Tarkői Rikolf fia Henriket is (III/262.). Ugyanakkor 1314. évi királyi oklevél szerint e Henrik éppen az uralkodó oldalán vett részt Sáros vára elfoglalásában (III/728.), és ugyanakkor tájt hű szolgálataiért birtokadományt kapott Károlytól (III/730.). Valószínűleg ez a nyilvánvaló ellentmondás vezette Engel Pált azon magyarázathoz, hogy „Henrik néhány heti ellenállás után — úgy tűnik, titokban — április végén vagy május elején kiegyezett Károllyal, kiverte a várból Doncs embereit, és átadta a várat" (101.). E feltevés (vagy inkább csak ötlet) legnagyobb hibája, hogy az árulásról forrás nem tesz említést. Ugyancsak a békés átadás ellen szól az oklevelek sok-sok utalása Sáros ostromára (III/315., III/317., III/335. stb.). Egy 1323. évi diploma Henriket úgy említi, mint a király hajdani ellenségét, aki egykor Maglóc királyi várába zárkózott, és a várvédők az ostromló királyi seregből többeket megöltek (VTI/67.). Tudjuk, hogy Maglóc utóbb Kapi néven szerepel (Capi alio nomine Magloch),16 tehát arra kell következtetnünk, hogy Sáros várát megelőzte a szintén Sáros megyei Maglóc (Kapi) ostroma. Ennek a várnak a legnagyobb valószínűség szerint Toboly volt a másik neve,1 7 amit az gyámolít, hogy 1317. évi oklevél szerint a sárosi Toboly vár várnagya éppen Henrik volt (IV/592.). Eszerint Tarkői Henrik az Amadé-fiak szolgálatában 1312 tavaszán ellenállt a 15 Szent László király váradi sírját 1313. évi oklevél is említi (III/463.). 16 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Bp. 1890. 280-281. 17 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I—II. História Könyvtár. Kronológiák, adattárak. 5. Bp. 1996. I. 336.
