Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 303 az általános vagy a kivételes helyzetnek felel-e meg. E kautélák talán szigorúnak tűnhetnek, viszont cserébe a valószínűség magasabb fokához, olykor egyenesen a bizonyosság szintjéig juthatunk el. Miközben Károly 1311 őszén az egyik volt nádorral, Csák Mátéval hadakozott, egy másik volt nádort (11/900.), Aba Amadét, aki a királyt egy évtizede sokféle módon szolgálta, és hozzá személyes viszonyukban hűséges maradt, 1311. szeptember 8-át megelőzően CIH/214.) egy kassai zavargás során (III/150.) az ottani németek „ártatlanul megölték".12 Az adott esetben Amadé valóban ártatlan lehetett, hiszen nem tett mást, mint fiaival és híveivel bevonult Kassára, de ennek szándéka a kassaiakra nézve nagyon is ártó volt, ugyanis a várost hosszabb idő óta szerette volna alávetni. Az oligarcha fiai és a város viszályában Károly azonban nem régi fegyvertársa gyermekeinek oldalára állt, hanem Kassa mellé.1 3 Egy efféle uralkodói állásfoglalás 1310 előtt elképzelhetetlen lett volna. Most viszont a király már nem mindenáron saját — sok esetben vele ellentétes érdekű embereket tömörítő — táborát akarta együtt tartani vagy növelni, hanem keményen fellépett azokkal szemben, akik tartományuraságuk kiépítésével az ő hatalmát csorbították. A viszály rendezése1 4 jó alkalmat teremtett az uralkodónak arra, hogy fellépjen az Amadé-fiak frissen megörökölt kiskirálysága ellen, akiket öncsonkításra késztetett, arra, hogy mondjanak le — egyebek mellett — Szepesről, Gölnicről, Kassáról, Lubló és Munkács várakról, adják vissza a királynak (illetve kiküldötteinek: Tamás esztergomi érseknek és István veszprémi püspöknek) Zemplén és Újvár megyéket (III/150—151., III/154—155.). A királyi hatalom erejére mutat, hogy ezek túlnyomó többsége a következő hónapokban teljesült. Ebben Tamás érsek jutott nagy szerephez, aki királyi parancsra 1311. november 19. és 1312. február 2. között végig a „helyszínen" tartózkodott, rendre a szepességi Lőcsén adott ki okleveleket (III/175., III/184., III/189., III/218., III/228.), de a térség több más pontján is megfordult, így bizonyosan Lubló mellett. Ténykedésének köszönhetően 1312. január 22-én már a király embere, Aba nembeli Marhard fia Mihály szerepel újvári ispánként (III/222.), Károly április 13-án megerősíthette a szepesi nemesek szabadságát (III/265.), május 9-ét megelőzően pedig Kopasz nádor királyi parancsra előbb Kassa alatt, majd Sáros vár alatt Újvár és Zemplén megye összes nemese és nem nemese számára közgyűlést (congregatio generalis) tartott (III/287.). Már 1311 vége felé arról is terv született, hogy a következő országgyűlést 1312. május 14-én fogják megtartani (III/150—151.). Mind ezt az elképzelést semmissé tette, mind az ország északkeleti részén az 1131-1312 fordulója körüli hónapokban tartó rendteremtés sikeres munkáját 1312 elején két esemény zavarta meg, illetve akasztotta meg. Csák Máté visszacsapásra szánta el magát az előző év történései (kiközösítése, az ellene indított királyi hadjárat) miatt. 1312. március első napjait megelőzően feldúlta, illetve szervienseivel elpusztíttatta az esztergomi 12 A 7. jegyzetben i. ra. 488. 13 Branislav Varsik: К boju medzi koickymi mest'anmi a Omodejovcami (Príspevok к dejinám feudálnej anarchie v Uhorsku na zac. XIV stor.) Historicky Sborník 10 (1952) 221-255. 14 Zsoldos Attila: Kassa túszai (Pillanatfelvétel 1311-ből Aba Amadé famíliájáról). Történelmi Szemle 39 (1997) 345-362.
