Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297

I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN. 301 ralkodó erdélyi részekről történt visszatértét követően Csák Máté emberei a király szervienseihez tartozó földeket pusztítottak Vác környékén és a Tisza között (III/102.). Ezek az események előrevetítették, hogy Károlynak a következő időszakban a legnagyobb gondot a trencséni kiskirály okozza majd. Fegyverek helyett egyelőre még a diplomácia kapott szót. Gentilis pápai követ kérte Mátét, hogy az elfoglalt egyházi javakat adja vissza, a nemeseket engedje tetszésük szerint bárkinek szabadon szolgálni, az uralkodói javakból pedig — nagy részük megtartása mellett — a'kisebbik, méltányos részt juttassa vissza a királynak. Máté azonban a kérést semmibe vette, 1311. június 25-én hadseregével „fosztogatva és megsemmisítve mindent", ami útba esett, egészen Buda kapuiig hatolt előre, ahol „maga a király a királynéval, feleségével együtt személyesen tartózkodott".1

1

Ezzel Gentilis számára a pohár betelt, 1311. július 6-án Csák Mátét kiközösítette, és hallatlanul rövid, 10 napos határidőt szabott a trencséni kiskirálynak arra, hogy a királyi és királynéi javak visszaadásáról, a nemesek szabad szolgálatának biztosításáról az uralkodóval vagy vele megegyezzék, ellenkező esetben egész földjét egyházi tilalommal (interdictum) sújtja (III/102.). Máté az ultimátumot nem teljesítette. Nagyon érdekes Károly reflexiója Csák Máté Budáig elérő támadására. Az ember azt gondolhatná, hogy az uralkodó megijedve a személyes fenyegetettségtől, elhagyja Budát, és máshová teszi át székhelyét, mondjuk Temesvárra. A várakozással ellentétben azonban ez ekkor nem következett be, majd csak 1315-ben. Károly egyelőre maradt Budán, és úgy döntött: erre fegyveres választ kell adnia. 1311. augusztus 8-án még Budán bocsátott ki oklevelet (III/126.), majd személyesen fordult Máté ellen. Ez onnan gyanítható, hogy 1311. november 8-án Vácott kelt két diplomájában megadományozta Debreceni Dózsát (III/166—167.). Ekkor az uralkodó már nyilván visszatérőben volt Budára a katonai akcióról. A hadjáratról az első nyom 1311. szeptember 26-i oklevélben maradt ránk, innen arról szerzünk tudomást, hogy Dózsa a hű bárókkal együtt Csák Máté ellen indított nagy királyi had (egyik?) vezére (maior) volt, és emiatt a király földet juttatott számára (III/147.). November 11-én az uralkodó mentességet adományozott Pozsegai Miklós comesnek, mivel részt vett a Csák Máté elleni hadjáratokban (!) a püspökökkel, bárókkal és köznemesekkel együtt (III/169.). Ebből arra következtethetünk, hogy a királyi sereg több egységre bontva különböző területeken támadta Máté tartományát, egy-egy egységet vezethetett a király, Dózsa és talán még más is. A katonai akció befejezésének biztos nyomára bukkanunk 1311. december 11-én, amikor az uralkodó immár Budán bocsátott ki oklevelet, amelyben eladományozta a hűtlen Máté egyik szerviensének birtokát (III/183.). Az előző évtized életben levő négy nádora közül tehát először Csák Mátéval keveredett az uralkodó fegyveres konfliktusba. Hogy meddig sikerült behatolnia a trencséni kiskirály tartományába, nem tudjuk. Ha ért is el alkalmi sikereket, tartós eredményt e katonai akció biztosan nem hozott. A hadi események találgatása helyett inkább a későbbi vizsgálódásokat segítő módszertani fogódzóként tehető néhány észrevétel. Először: a bizonyosságot nagymértékben növeli, ha az oklevelek ösztövér híradásaiban három körülmény 11

Magyar fordítása: Károly Róbert emlékezete. Vál., szerk., bev., jegyz. Kristó Gyula-Makk Ferenc, képanyag Marosi Ernő. Bibliotheca Historica. Bp. 1988. 90.