Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
300 KRISTÓ GYULA Roppant valószínű, hogy a koronázás kapcsán az uralkodó országgyűlést is tartott, mindenesetre Imre váradi püspök már 1310. október 2-án székhelyén, Nagyváradon volt, ahová az ország congregatiójáról érkezett haza (11/962., 11/966.) A koronázást és a bizonnyal Székesfehérvárott tartott országgyűlést követően Károly Budára ment, itt tartózkodott 1310. szeptember 4-én (II/955.), majd rövidesen Erdélybe távozott. Már ez év november 2-án két erdélyi (alvinci) vonatkozású oklevél sejteti itteni tartózkodását (II/983-984.),8 míg négy, egyaránt december 8-i keltű oklevél teljesen bizonyossá teszi ezt. Közülük kettő a Kolozs megyei Buda melletti Szentmihályon kelt (140. 4. jegyzet), a harmadikban maga a király említette meg, hogy első ízben járván Erdélyben Mikod bán a Doboka megyei Egregy faluban megvendégelte őt, a negyedik diploma szintén erdélyi (désvári) tárgyú (11/1002-1005.). 1313. évi oklevél utal Károly Róbert első, csakis 1310-re vonatkoztatható, Gyulafehérvárt is útba ejtő erdélyi útjára. Innen tudjuk, hogy a királlyal együtt ott volt a két vezető egyházi méltóság is, Tamás esztergomi és Vince kalocsai érsek (III/645.).9 Az ok, ami miatt Károly Róbert koronázás utáni első, tényleges „vidéki" útja Erdélybe vezetett, nem ismert. Mivel azonban a Szent Koronát, ami lehetővé tette minapi királlyá avatását, Károly Kán László vajdától kapta vissza, aligha lehet vitás: az uralkodó ezzel kapcsolatban járhatott ott. Talán László is szorgalmazta a királyi vizitet, hiszen abban az 1310. április 8-i szerződésben (11/863.), amely szerint ígéretet tett a korona kezéből történő kibocsátására, László utalt arra: ha a király már a korona július 1-jei visszaadásának időpontja előtt az erdélyi részekre jönne, korábban visszaadná neki a felségjelvényt. Ugyanebben az iratban a vajda elismerte Károlyt természetes és törvényes urának, és Tamás esztergomi érsek kezébe tett esküvel ígérte, hogy a királyt tisztelettel fogadja. Alkalmasint egy, korábban egyeztetett látogatást realizált ezzel Károly, aki egyszersmind meg akart győződni László valóságos meghódolásáról. A legalább egyhónapos erdélyi uralkodói vizitbe nyilván belefért egy dévai program is. Még az sem kizárt, hogy Károly — ha mással nem, hát személyes erdélyi útjával — köszönetét fejezte ki a vajdának a korona visszaszolgáltatásáért. Károly volt olyan reálpolitikus, hogy tudta: a Szent Korona elnyerése nélkül még hosszas és keserves megpróbáltatások vártak volna rá. A látogatás kétségtelenül kibékülésük jele, amit későbbi fejlemények is igazolnak, korábban ellenséges kapcsolatuk 1310-et követően több éven át normalizálódott.1 0 Amíg azonban Károly az erdélyi részeken járt (vagyis 1310 végén), Csák Máté a királyhoz csatlakozott nemesek (familiárisok) földjeit és javait fosztogatta (HI/102.). Károly legkésőbb 1311 elejére befejezte erdélyi programját, újra az ország közepén tartózkodott, ez év február 24-én Budán adott ki — bizonnyal még a minapi látogatásra emlékezve — erdélyi vonatkozású oklevelet (111/14.). Az u-8 Az ennek ellentmondani látszó, Károly király 1310. november 8-i, budai keltű oklevele (11/988.) csak Fejér György kiadásából ismert, és dátumhibás. Kibocsátásának helyes időpontja 1312. november 5-e (III/389.), ennek eredetije is ránk maradt. 9 L. még Documente privind istoria României. Veacul XIV C. Transilvania. I. Bucure§ti 1953. 398. A hátoldali feljegyzése alapján 1310. május 5-re keltezett, e dátuma okán viszont hamisnak minősített hiányos királyi oklevél (11/879.) 1313-ra hitelesnek fogadható el, és a jelen diploma párjának tekinthető. 10 Kristó Gyula: A korai Erdély (895-1324). Szegedi Középkortörténeti Könyvtár. 18. Szeged 2002. 318. Károly ezen erdélyi útjára utal még III/645.
