Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310-1323) 297
Kristó Gyula \S I. KÁROLY KIRÁLY HARCAI A TARTOMÁNYURAK ELLEN (1310-1323) A jelen dolgozat folytatása négy évvel ezelőtt ugyancsak ehelyütt megjelent írásomnak;1 abban azt a folyamatot vázoltam fel, amely I. Károly (ismertebb nevén: Károly Róbert) király főúri elitjének kialakulását eredményezte. Ezúttal az tekintem át, hogyan váltak semmivé e közel egy évtized királyi erőfeszítései, mivelhogy az a hatalmi kör, amely 1301 és 1309 között — meggyőződésből, politikai kényszernek engedve vagy egyszerűen kalandorságból — felsorakozott az Anjou-trónkövetelő mögé, törvényszerűen került ellentétbe vele, és fegyveres öszszecsapásuk elkerülhetetlenné vált. Szembeállásuk általános motívumait, egyszersmind a tartományúrként említhető világi elit viselkedésmintáit közel negyedszázada megjelent könyvemben bemutattam,2 az ott tett megállapításokon általában nincs okom változtatni. Nem maradéktalanul érvényes azonban ez arra a rövid, alig ötoldalas részre, amely a tartományurak bukásával foglalkozik.3 Már ennek csekély terjedelme jelzi, hogy korántsem a kérdés kimerítő igényű bemutatásával készült. A mérvadó szakirodalom is így látta ezt, hiszen Engel Pál4 megfogalmazása szerint „újabb időkben Kristó Gyula szentelt alapos tanulmányokat a tartományúri hatalom kérdésének, bukásának folyamatát azonban ő sem vizsgálta behatóan" (91.). I. Károly király oligarchák elleni harcának monografikus igényű feldolgozásával Engel Pál „történetírásunk régi adósságát" próbálta meg törleszteni, amely még a középkorból származik (89.). Úgy fest a helyzet, hogy amennyiben már a középkori források (főleg az elbeszélő kútfők) képet adtak volna az 1310-1323 közti 13 esztendő történéseiről, maga az adósság sem keletkezett volna, hiszen a krónikákat mindig is nagy becsben tartó magyar történetírás — már csak filológiai-filiációs okokból is — rákényszerült volna e híradások részletes elemzésére. Valószínűleg a 19-20. század fordulóján megszűnt volna ez az adósság, ha Pauler Gyula a magyar nemzet korai történetének okleveleken alapuló, minuciózus vizsgálataiban5 nem állt volna meg 1301 elején, hanem elvitte volna az anyagot 1-323-ig. A tartományurak leverésének politikai eseménymenetét ugyanis — narratív források tudósításainak híján — csakis a Pauler által eredményesen alkalmazott, egyébként 19. századi német előképre visszamenő módszer 1 Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje. Századok 133 (1999) 42-62. 2 Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 139-212. 3 Uo. 204^209. 4 Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310-1323). Századok 122 (1988) 89-146. A következőkben — a gyakori idézések miatt — e munkára a szövegben a puszta oldalszám megadásával hivatkozom. 5 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt. I—II.2 Bp. 1899.