Századok – 2003

FOLYÓIRATSZEMLE - Geary; Dick: Ki szavazott a nácikra? 260

260 FOLYÓIRATSZEMLE kailag is a korábbinál kedvezőbb helyzetbe kerültek. Az Európa és a Közel-Kelet között ősidők óta megállóhelynek használt szigetek a húszas, harmincas években a nagyszabású építkezéseknek és korszerűsítésnek köszönhetően közkedvelt turista célponttá váltak. A régészeti lelőhelyekben és középkori épületekben gazdag, változatos sportolási lehetőséget kínáló, első osztályú hotelekkel ellátott szigetekre özönlő turisták által termelt haszonból pedig a sziget lakói is részesültek. A vizsgálatban résztvevők emellett külön hangsúlyozták az olasz bürokrácia hatékonyságát és az olasz hivatalnokok udvariasságát, amely utólag, a brit hivatalnokok úrhatnám modorához képest kifejezetten barátságosnak tűnt. Az olasz diktatúra iránti nosztalgia semmiképp sem értelmezhető a diktatúrák mellett szóló érvként, de még az olasz megszállás kritika nélküli, alapjában véve pozitív értékeléseként sem. Doumanis elemzése arra világított rá, hogy a dodekanézek körében tapasztalt, az olasz megszállás ideje iránti, első hallásra meglepő nosztalgia magyarázata — a megszépítő emlékezet el nem hanyagolható torzítása mellett — elsősorban abban rejlik, hogy az emlékezők a megszállás éveit a többi megszálló viselkedésével és tevékenységével, illetve a korabeli történelmi eseményekkel hasonlították össze. így vált a szemtanúk emlékezetében a világháború véres eseménysorával terhelt német megszállás idejével, a távolságtartó modoruk miatt ellenszenves angolok idejével összevetve az olasz periódus a béke és fejlődés évtizedeivé, amikor az olasz megszállók jól kigondolt és gondosan kivitelezett közmunka-programjaikkal és jóléti intézkedéseikkel homályosították el a diktatúra és a megszállás árnyoldalait. History Today, Vol. 48, No. 2. (February 1998), 17-21. о. В. К. Dick Geary: KI SZAVAZOTT A NÁCIKRA? Az 1928-as Reichstag-választásokon az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) még csupán a szavazatok 2,6%-át szerezte meg. Két évvel később ez a szám már 18,3%-ra nőtt. Az 1932 júliusi választásokon pedig már 37,3% volt a pártra szavazók aránya, ami 13,7 millió szavazónak felelt meg. Ezzel az NSDAP a Német Birodalom legnagyobb pártja lett. A látványos növekedés ellenére, amely hamarosan visszaesett, hiszen az októberben tartott választásokon már kétmillióval kevesebben szavaztak a pártra, a számokból az is kiderül azonban, hogy a lakosság majdnem 63%-a nem a népszerűsége csúcsán levő náci pártra szavazott, amely így nem szerezte meg a többséget a Reichstagban. Geary öt szempont — felekezeti hovatartozás, lakóhely, nem, foglalkozás és kor — szerint elemezte a szavazók pártpreferenciáját és választási szokásait. A felekezeti nézőpontú elemzés kimutatta, hogy a protestánsok jóval nagyobb számban voksoltak az NSDAP-re, mint a katolikusok, akik inkább a Katolikus Centrumpártot (1928 11,8%, 1932 12,5%) ill. a Centrum párt bajor szárnyát, a Bajor Néppártot (1928 3%, 1932 3%) támogatták szavazataikkal. Az NSDAP-re főleg a vidéki protestánsok voksoltak. így volt ez pl. Schleswig-Holstein térségében és Alsó-Szászországban is, ahol a Német Nemzeti Néppárttal elégedetlen parasztság számottevő része szavazott az NSDAP-re. A náci pártprogram eredetileg a városi munkásokat célozta meg, és csak 1928-ban egészült ki agrárprogrammal, többek között épp az említett területek támogatásának megszerzése érdekében. A városokban sokkal kevesebben voltak fogékonyak a nemzetiszocialisták választási jelszavaira. A százezernél nagyobb lakosságú városokban a párt támogatása 10%-kal maradt a- | latta az országos átlagnak. A párt népszerűsége 1925 és 1932 között ugyan kimutathatóan meg- j nőtt a munkások körében is, ám a pártra voksoló ipari dolgozók többségét az 5000 főnél kevesebb 1 lakosú települések adták. Az SPD (a szociáldemokrata párt) és a KPD (a kommunista párt) tömegbázisa a nagyvárosokra koncentrálódott. Létezett tehát egy vidéki-urbánus választóvonal, amely nem változott számottevően a tárgyalt időszakban, lévén a pártok közötti vándorlás elhanyagolható. Ami volt, az is inkább a kommunista párt irányába történt. A baloldal tömegbázisát a nagyvárosokban élő ipari munkások és a munkanélküliek alkották. 1928 és 1932 között drasztikusan megnőtt a munkanélküliek száma, amely 1932 tavaszán — az NSDAP-re leadott szavazatokhoz hasonlóan — visszaesett. A tagadhatatlan egybeesés ellenére azonban a munkanélküliségtől leginkább sújtott területeken viszonylag alacsony volt az NSDAP támogatottsága. Altalánosságban elmondható, hogy ahol a szociáldemokrata eszmeiség komoly hagyományokkal rendelkezett, és a munkások nagy része maga is a szociáldemokrata párt tagja volt, a nácik nem tudtak szavazókat elhódítani. A nemzetiszocialisták a választási sikerüket nagyrészt