Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bencze László: Uralkodók; főrangúak; katonák (Ism.: Kozári Mónika) 233

TORTENETI IRODALOM Bencze László URALKODÓK, FŐRANGÚAK, KATONÁK Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok, Budapest 2001. 213 o. Bencze László könyve pontosan arról szól, ami a címe: uralkodókról, főrangúakról és katonákról. Politikatörténeti kutatások során az ember gyakran szembetalálkozik azzal a kérdéssel, hogy hogyan, milyen fórumokon és milyen szereplőkkel születnek egyes döntések. Kik azok a személyek, akik a politika menetét irányítják és milyen kapcsolatrendszer van közöttük. Ez a könyv erre keresi a választ, nagyjából a bécsi kongresszus (1815) és a Taaffe miniszterelnöki kinevezése (1879) közötti időszakban. Az életnek azok a részei jelennek meg benne, amelyek a hagyományos politikatörténetben ritkábban, emberek, érzelmek, jellemek, családi kapcsolatok. Az első fejezet a birodalom kialakításáról beszél, a „...Tu, felix Austria nube!" cím alatt. Tudvalévő, hogy a Habsburg-birodalomban a házasodás jól bevált és következetesen végigvitt politikai gyakorlat volt, amely a 17-18. századra kötelező családi törvénnyé vált. Nem tiltották a rokonok közötti frigyeket és ez bizony időnként visszaütött az utódok szellemi színvonalában. Végigköveti a szerző, hogy meddig azonosult az emberek tudatában az állam az uralkodóval, majd ez hogyan változott meg és különült el. Bemutatja, hogy kik voltak a dinasztia támaszai, hogyan alakult ki az első és a második társaság, és milyen eltéréseket mutat ebben a tekintetben az osztrák és a francia társadalom. A Szent Szövetség rendszerében nemcsak a diplomáciatörténeti konstrukciót láttatja, hanem magát az ötletet. Ezért más szemmel ír róla, mint az általában szokás a szakirodalomban és ez nagyon érdekessé teszi a Szent Szövetségről szóló — egyébként reálpolitikai megközelítésű — részt. Szerzőnek az a véleménye róla, hogy ez a merev rendszer azért nem volt jól üzemképes, mert a politikai vezetés művészete éppen a változó körülményekhez mért változó célkitűzésekben rejlik, ez a rendszer pedig nem volt hajlandó tudomásul venni a változásokat és minden történelmi szituációra ugyanaz volt a reakciója. Ennek ellenére hatékonyan működő európai biztonsági rendszer volt és lehetőséget adott arra, hogy a feltörekvő polgárság gazdasági céljai pusztító háborúk nélkül valósuljanak meg. A kongresszus kapcsán az akkori bécsi élet kerül elénk, a biedermeier, a rántottcsirke, a művelődéstörténet, egy mesebeli világ. A könyv központi szereplői — mint az a valóságban is volt — Zsófia és Ferenc József. Az utóbbi tíz évben elárasztották a piacot a Habsburg-családról szóló könyvek, elsősorban külföldi szerzők munkáinak fordításai. így bőségesen volt már alkalmunk olvasni a történeteket Zsófia féijhezmeneteléről, az utódvárásról, a trónörökös születéséről. Bencze László azonban könyve kéziratát az 1980-as években írta, amikor mindez még új volt, azaz lett volna a magyar olvasónak, és csak sajnálhatjuk, hogy akkor a megjelentetése nem sikerült. Az 1848-as forradalom sem a nagypolitika szintjén jelenik meg a könyvben, hanem az udvar és a családtagok mindennapjaiban. Meg a bécsi emberek életében. Megtudjuk például, hogy a bécsi forradalom után azért nem tudtak akasztani, mert megszöktek a hóhérok. Emellett szemléletes leírását kapjuk a kamarilla megszületésének is. Ferenc József uralkodásának első éveiből a forradalmak utáni megtorlásról („Hulljanak mint a mákfejek!") és az uralkodóval szembeni gyűlölet kialakulásáról ír a szerző. Érdekes a könyv szerkesztése, mert a súlyos politikai kérdések után közvetlenül Ferenc József kikapcsolódásai jönnek, bálok, színházak, vadászatok. És ez így együtt ad egy kerek egészet, így együtt egy egész ember. Az egyik legérdekesebb fejezet „A Ringstrasse a dinasztia hatalmának kifejezője", amely egyszerre foglalkozik társadalomtörténeti, városfejlesztési és építészeti kérdésekkel, és amelyben megjelenik a szerző jól ismert énje, a hadtörténész. A hadtörténész a Ring építésében látja a védelmi vonalat, amely a belvárost hivatott védeni a külváros esetleg fenyegető népességétől, amely elég széles a katonaság felvonulásához és a külvárosból érkező utak csak beletorkollnak, de nem metszhetik. A Ring a városfal, a bástyák és a glácisz utóda lett a város védelme tekintetében. Solferino