Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar állam és a nemzetiségek (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 234

234 TÖRTÉNETI IRODALOM és Königgrätz magától értetődően önálló fejezetek a könyvben, de nemcsak a csaták, hanem a porosz vezetés is megjelenik, I. Vilmos és Bismarck. Ez utóbbi jól ismert emberi vonásaival, hisztijével, sírógörcseivel, öngyilkossági vagy lemondással való fenyegetőzésével. Mindez ahhoz kellett, hogy Vilmost ráhangolja a keménykezű porosz politikára, amely a német egység megteremtését célozta, Ausztria kizárásával. Poroszország Bismarck akaratának megfelelően egyre többet költött fegyverkezésre, miközben Ausztria tovább csökkentette az 1860-tól egyébként is visszafogott hadi kiadásokat. A Zsófia és Erzsébet közötti jól ismert konfliktus mellett megjelenik a Ferenc József és Erzsébet közötti konfliktus. De a családi életről szóló fejezetet most már politikaiak követik, a Poroszországhoz való viszony, a német egység kérdése, a magyarokkal való kiegyezés. Majd újra az udvari környezet és a család. Hogy mit jelentett Ferenc Józsefnek a család és hogyan élte meg a családtagok kicsapongásait és botrányait. Az arisztokrácia bezárkózott a saját világába, házasságok révén a köztük lévő kapcsolat olyan erős volt, hogy majdnem egy óriási családnak lehetett tekinteni őket. A tudásban veszedelmet és nem követendő példát láttak, fiaikat nem küldték egyetemre, csak katonai vagy politikai pályára. A társadalom nagy többsége ellenszenvvel, sőt gúnnyal nézte életmódjukat a birodalom nyugati felében. A hivatalnoki kar — állapítja meg a szerző — meggyőződéssel hitte, hogy a birodalmat az ő működése tartja össze, minden nemzetiségi, pártpolitikai és osztályellentét dacára. „A stabilitás évei" fejezet Taaffe és Tisza Kálmán kormányzatáról, kettejüknek az uralkodóhoz való viszonyáról is szól. Az a megállapítása, hogy Ferenc József nem kedvelte Tisza Kálmánt, mint ahogy Tisza sem a királyt, árnyalható. Igaz 1875-re és Tisza miniszterelnökségének első éveire. Nem igaz azonban az 1880-as évtizedre, amikor az együttműködés már jó volt közöttük és ezt mindketten meg tudták becsülni. A hosszú évek alatti együttműködés oldotta a kezdeti bizalmatlanságot és ellenszenvet. A minisztertanács pedig a mindenkori miniszterelnök „elölülése" alatt ülésezett — és nem „névlegesen a király elnöksége alatt" — és ez alól csak az a néhány ülés volt ritka kivétel, amikor az uralkodó jelen volt és természetesen ő maga elnökölt. Tisza a magyar közigazgatást és rendvédelmet nem az uralkodó nem tetszése mellett alakította át a saját szája íze szerint, mert Ferenc József a magyar minisztertanács működését ülésről-ülésre nyomon követte, a jegyzőkönyveket szignálta, és ellenvetéseit — bár ritkán fordultak elő — a jegyzőkönyvön írásban rögzíttette. A szerző végső konklúziója, hogy „Ausztria-Magyarországon nem a monarchizmus idézte elő a csődöt..., hanem a monarchizmus gyakorlata, az egyre súlyosabb belső ellentmondások, a kormányzó elit karakterisztikus hibái". A Ferenc József által kinevezett bécsi és budapesti főrangúak a birodalmi érdekekkel ellentétesen kormányoztak és ez „korábban megfosztotta a Monarchiát fennmaradása esélyeitől, mielőtt a háború a szétverés nagy műveit kívülről befejezte volna". Ebből az utolsó mondatból érzékelhető, mi volt az a probléma, ami Bencze Lászlót foglalkoztatta, amikor könyve megírásához fogott: a szereplők és a működési mechanizmus hozzájárultak-e a birodalom felbomlásához. A kiadói magatartásnak manapság gyakran áldozatul esnek a könyvnek azok a részei, amelyek pedig a történészeknek hiányoznak. Itt is ez történt. Nincs előszó, tartalomjegyzék, jegyzetapparátus. Cserében viszont szép kivitelű munkát tarthat kezében az olvasó, amelyet sok korabeli fotó gazdagít. A szerző pedig élvezetes stílusban ír, ami helyenként — ahol a mondandó megengedi — kedélyes. Kozári Monika A MAGYAR ÁLLAM ÉS A NEMZETISÉGEK A magyarországi nemzetiségi kérdés történetének jogforrásai 1848-1993. Napvilág Kiadó, Budapest, 2002. 759 o. Aki tudatában van annak, hogy a nemzetiségi kérdésnek milyen nagy jelentősége van Magyarország legújabbkori történetében, csak a legnagyobb örömmel üdvözölheti ezt a vaskos kötetet. Az ország nagy sorsfordulói, mint a nemzetiségi vonatkozásaiban is oly fontos 1848/49. évi forradalom és szabadságharc, majd az 1867. évi kiegyezés, de főleg a két világháborús katasztrófa máig ható következményeit rögzítő 1920. évi trianoni, illetve 1947. évi párizsi béke, meghatározó jelentőségűeknek bizonyultak a magyarországi nemzeti és nemzetiségi problematikában, amelynek beható ismerete nélkül — ezt a kötetben utolsónak bemutatott 1993. évi nemzetiségi és etnikai