Századok – 2003

FIGYELŐ - Miskolczy Ambrus: "A történeti Erdély" és az ”Állam és nemzet" öröksége. Histográfiai kérdőjelek 219

228 FIGYELŐ méket látja a História tényei mögött. A felhőket látja, melyek a változatlan fénnyel égő csillagokat eltakarják. Oly hajóshoz hasonlít, aki a csillagok helyett a felhők futása szerint akar tájékozódni." Egyszóval: Szekfű Gyula metapolitikája és historizálása az eszképizmus és realizmus sajátos ötvözete. A barokk felhőkben érezte jól magát, politikától mentes világban, miközben írásaival politizált. Az 1930-as években pedig bátor antifasiszta publicisztikájával — Mátrai László kifejezésével élve — megálljt kiáltott a kornak. A kérdés: milyen eszmék jegyében tette ezt, és az Állam és nemzetben menynyire érvényesül ez a metapolitika. Fónagy Zoltán szerint „A fasizmus növekvő külső-belső fenyegetésének árnyékában — az Állam és nemzet írásainak születése idején — korábbi világ- és történelemszemléletének egyes lényegi elemeit is át kellett értékelnie. Amikor például a harmincas évek közepén az egyik ilyen alappillérnek (a magyarságnak a keresztény-germán kultúrkörhöz való szükségszerű tartozása) két eleme összeütközésbe került, két fő értéke közül habozás nélkül a keresztényt választotta a germánnal szemben." Úgy érzem, ez csak részben igaz. Valóban, 1935-i karácsonyi cikkében a vörös és a barna diktatúra ellenében a keresztény értékrendre apellált. De később a magyar nemzeti jellemben kereste a nácizmus ellenszerét, az ősi magyar erényekben: a vitézségben és az okos politizáló tehetségben. Erről szól az 1938-i Mi a magyar? című kötet. Az Állam és nemzet némileg túllép ezen, bár itt is utalt ezen tulajdonságokra. Félrevezető szerénységgel azt írta az előszóban, hogy műve „Nem tesz javaslatot, olvasóitól semmiféle magatartást nem követel." Valójában egyértelmű a mű üzenete, Pethő Sándor szólamát — Magyarország magyar ország maradjon — tolmácsolja, xenofóbiától mentesen. Azt hangoztatja, hogy „a magyar nemzetnek mindig volt állama, s ez az állam, Magyarország, mindig a magyaroké volt." Egyértelmű üzenet. Kora nagy kérdéseire megoldást keresve hangoztatta, hogy Magyarország sohasem volt egynyelvű ország. 1942-re már kiderült ugyanis, hogy a nemzetiségi kérdés megoldására, rendezésére nincs politikai elképzelés és akarat. Bár korábban állandóan megbélyegezte az űgymond rosszul asszimiláltakat, most az asszimiláció mellett szólt, hangoztatva, hogy sohasem fenyegette ez a magyarságot, mintegy utalva Németh László asszimiláció ellenes zavaros híg- és mélymagyar okkultizmusára, vagy éppen a zsidótörvényekre. A megoldás pedig egyértelmű programot sejtet: „kizárólagossá kell tenni ez ősi tulajdonságok, köztük a régi magyar politikai érzék érvényesülését". A kérdés csak az, hogy miként és milyen keretben? Milyen lehetőségeket és módozatokat vázolt fel Szekfű Gyula? Meglepő vagy jellemző? - nem tudom, tény, hogy a kereszténységre nem utalt, holott mintegy húsz éve, a Történetpolitikai tanulmányokban a német keresztény demokráciában nagy esélyt látott. Talán a nácizmus elsöprő jellege, talán Róma konkordátum-politikája és sokféleképpen értelmezhető óvatossága miatt vesztette el hitét a kereszténység történelemformáló erejében? Nem tudhatott arról, hogy Churchill úgy nyilatkozott: az új világot majd a Hegyibeszédre kell építeni. De ha ez el is jutott volna hozzá, csak annyira vehette volna komolyan, mint a brit miniszterelnök...