Századok – 2003

FIGYELŐ - Miskolczy Ambrus: "A történeti Erdély" és az ”Állam és nemzet" öröksége. Histográfiai kérdőjelek 219

224 FIGYELŐ történetírás módszereire és téziseire vall. Neki sem válik dicsőségére. A kötetet csak az menti ebben a vonatkozásban, hogy a korabeli hasonló román művekből viszont a magyarok hiányoznak, és azok még nagyobbat hazudnak, amikor a magyar műltat csak a szenvedés-kultusz és az etnoszociális jóvátétel, pontosabban a bosszú szempontjából ítélik meg, ha egyáltalán megítélik. A bosszú persze akkor sem maradt el. Lapozzuk fel csak Asztalos Miklós kéziratban maradt visszaemlékezéseit. A szerkesztő mintegy húsz év távlatából a következőképpen látta, mi történt: „Az Erdélyi Férfiak Egyesületének Jancsó Benedek Társasága, amelynek főtitkára voltam, 1933 óta foglalkozott egy nagyobb gyűjteményes kötet kiadásának gondolatával, amely kiváló szaktudósok tollából résztanulmányokban előadta volna mindazt, amit az 1918 előtti Erdélyről a magyar tudományosság megállapított. A kötet szerkesztője én voltam, mellettem még Zakariás G. Sándor és Szász Béla foglalkozott a szerkesztés gondjával s az egész munka felett a legfelsőbb felügyelet Teleki Pál kezében volt. A mű elég lassan készült. Nehezen gyűltek össze a kéziratok, egyes szerzők helyett másokat kellett felkérnünk. így a régészeti rész felkért szász nemzetiségű tudósának visszalépése után a kolozsvári Erdélyi Múzeum munkatársa, Roska Márton jelentkezett a régészeti cikkek megírására. Ekkor előttünk, szerkesztők előtt az a szilárd elhatározás állott, hogy a mű teljesen politikamentes lesz, s így nem láttuk veszélyesnek Roska részére, hogy a műben munkatárs legyen. De az előkészületek évei alatt a hazai politikai légkör meglehetősen megváltozott, s ez lett az oka annak, hogy az 1936-ban végre megjelent »A történeti Erdély« című nagy terjedelmű könyv gr. Teleki Pál által szignált előszavában már volt némi politikai, revíziós ízű kitétel is. Ennek lett a következménye, hogy Kolozsvárott eljárás indult Roska Márton ellen, sőt a román hadbíróság ügyésze kolozsvári nyaralásom alatt a strandról citált be magához, hogy néhány kérdést hozzám is feltegyen. Pár hónap múlva a román hadbíróság Roskát félévre ítélte s ekkor megindult az Est-lapok részéről a támadás ellenem, azt állítván, hogy Roska, aki maga erőszakolta volt a kötetben való szereplését, az én gondatlanságom áldozata. Amikor az első sajtótámadás megtörtént, nyomban hivatott Hóman és megkérdezte, hogy mi is történt tulajdonképpen. Elmondottam mindent ától cettig, s ekkor azt mondta, hogy szerepemet tisztázottnak látja, így nem tart semmi lépést szükségesnek. Később azonban megváltoztatta ezt az álláspontját. Mint utólag megállapíthattam, a könyv megjelenése körül kirobbantott romániai kampány kellemetlenül érintette Teleki Pált, lévén az ő előszava az inkriminált része a könyvnek, s féltette Erdélyben még fennállott érdekeit. így tehát kellett egy »bűnbak«, akit a kirakatba lehet tenni, s így Teleki szerepét háttérbe lehet tolni. Ez a bűnbak lettem én. Hómannal történt hosszas beszélgetésem után jó két héttel közvetítő útján kaptam Hómantól az utasítást, hogy szerepem tisztázása érdekében kérjek fegyelmi eljárást magam. Ezt meg is tettem. О pedig hermetikusan elzárkózott, épp úgy, mint a választás alatt, bizonyságául annak, hogy személyes kockázatot nem hajlandó vállalni még belső embereiért sem. A fegyelmi pár hét alatt lezajlott. A fegyelmi biztos Csánky Dénes, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója volt. A jegyzőkönyvet Oroszlán Zoltán vezette. A