Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
A MAGYARORSZÁGI AGRÁR-SZOCIÁLPOLITIKA KEZDETEI 17 Mailáth elképzeléseivel korántsem volt egyedül. Számos, az alapos felkészültség és a tárgyismeret hiányáról árulkodó brosúra mellett (illetve részben azok ihletőjeként) a kiváló közgazda, Gaál Jenő vaskos könyvet szentelt a társadalmi béke egyetlen biztosítékaként bemutatott gazdasági patriarchalizmus bölcseleti megalapozásának és aprólékos bemutatásának.7 3 A lassú szemléleti változás egyik első jele volt Ecseri Lajos szentesi ügyvéd és vármegyei törvényhatósági bizottsági tag 1898-ban megjelent könyve.7 4 A mű, melyet a szerző több utalása szerint Tallián Béla tevékenysége nyomán kezdett el írni, mindenekelőtt az agrármunkásság követeléseinek részleges jogosságára, és sorsuk sürgős megjavítására helyezi a hangsúlyt.7 5 Ecseri számára az egyetlen járható útnak a munkások tulajdonhoz juttatása tűnt: „Oda kell hatni, hogy a munkásoknak is legyen veszítenivalójuk és hogy a munkásnép az államnak vele szemben tanúsított jóakaratáról meggyőződvén, a felforgató tanokat visszautasítsa s így az izgatók törekvései meghiúsuljanak."76 Ezekhez az elképzelésekhez képest egy lépéssel tovább ment Mandelló Gyula, amikor 1905-ben az inkább konzervatív szemléletű, de legalábbis semleges Közgazdasági Szemlében a következő két pontban határozhatta megjövendő szociális reformok irányát: „A sociális kérdést zsandárral nem lehet megoldani; a munkásokat a felfelé, előretörekvés útjától még akkor sem szabad elzárni, ha ezen az úton talán erőszakosan haladnának előre.... A megoldás a szabadság elvi alapján történhetik csak: a munkásokat a műveltség, a társadalmi felfogás és látkör oly magas színvonalára kell emelni, ahol a munkás és munkaadó igazán megértik egymást."7 7 Az állami közbevatkozást, aktív szociálpolitikát követelő hangok az 1900-as évek elején a vármegyei közigazgatásokon belül is megjelentek, amit jelez Vadnay Andornak, Csongrád vármegye főispánjának az Alföld gazdasági munkásságáról szóló könyve.7 8 Bár a főispán leginkább színes, olykor néprajzi elemekkel is bővelkedő útleírásra emlékeztető műve szociális programot nem ad,7 9 két szempontból mégis érdekes: egyrészt, ha csak utószó-szerűen is, de elismerte a nagyszabású 73 Gaál Jenő: Társadalmi béke a gazdasági patriarchalizmus alapján. Pallas, Budapest, 1896. Sajátos módon öt évvel korábban, amikor a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére tanulmányozta az alföldi munkáskérdést, sietett kijelenteni: ,Д békésmegyei nép nem romlott, de nagyon önérzetes és mindinkább a maga lábára áll, mellyel szemben az atyai tanácsadás álláspontjára helyezkedni valóban nehéz vagy czéltévesztett dolog lenne." (Goal Jenő: Az alföldi munkásmozgalom. Athenaeum, Budapest, 1891. 37.) Ugyanezt állapítja meg — igaz, negyedszázad távlatából — Kristóffy József is. (Kristóffy József: Magyarország kálváriája. Az összeomlás útján. Politikai emlékek 1890-1926. Budapest, 1927. 47.) 74 Ecseri Lajos: Az alföldi munkáskérdés, im. 75 "Sokan vannak, kik a munkások forrongását sokkal kevésbé a létező bajoknak, mint egyes népámítók, néha épen «külföldi izgatók» lázításának tulajdonítják. ... Ha ez utóbbi nézet közelítené is meg jobban az igazságot, szerintem ez is csak egy okkal több volna arra, hogy a munkások helyzetének javítására az állam mindent elkövessen. Uo, 161. 76 Uo, 162. 77 Mandelló Gyula: Sociálpolitikai programm. Közgazdasági Szemle, 1905. február, 81-92. 78 Vadnay Andor: A Tiszamellékről. Tanulmány az alföldi munkáskérdésről. Budapest, 1900. 79 Emiatt számos támadás is érte a szerzőt. A leginkább epés és egyben legalaposabb ezek közül: Vutsák Sándor: A magyar kánaán. Válasz Vadnay Andor „Tiszamellékéről" czímű czikksorozatára. Pátria, Budapest, 1900.
