Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
A MAGYARORSZÁGI AGRÁR-SZOCIÁLPOLITIKA KEZDETEI 15 közigazgatás feladatává tette a munkát keresők összeírását. Az így összeállított listák alapján a Földművelésügyi Minisztérium 1897-ben felállított Gazdasági Munkásügyi Osztálya igyekezett a munkát keresőket elhelyezni. A jogszabály azonban csak csekély mértékben váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az érintett munkások ugyanis továbbra is inkább a bandagazdák és más, üzletszerűen munkaközvetítéssel foglalkozó vállalkozók szolgálatait vették igénybe.6 4 Ennek hátterében a munkát keresők évtizedes megszokásai álltak, de valószínűleg sokat nyomott a latban a helyi közigazgatás rideg, elutasító magatartása, vagy éppen lekezelő, „nevelő célzatű" hozzáállása. Az sem volt mellékes, hogy az állami közvetítés nemegyszer 4-5 vármegyényi távolságban tudott csak munkaalkalmat találni, ami a napszámos-családok szétzilálódásához vezetett.6 5 A falvak téli, csaknem teljes munkanélküliségének csökkentését célzó háziipari tevékenység szorgalmazása, oktatása ugyan a 19. század végétől fontos célkitűzése volt az agrárkormányzatnak, ám lényeges sikereket csak kevés helyen értek el. A legnagyobb eredménynek az számított, ha a tanfolyamot elvégzettek elő tudták állítani házi vászonszükségletük illetve gazdasági eszközeik egy részét, de piacra elvétve tudtak termelni.6 6 A közmunkák ínségmunkává, vagyis a munkanélküliség hatásait (különben nagyon csekély mértékben) enyhíteni akaró eszközzé pedig lényegében csak 1921. után váltak. A közmunkák többsége emellett közlekedési céllal bírt, amire a földművelésügyi miniszternek nagyon csekély befolyása volt. Ráadásul a települések robot formájában végeztették el mindezt a nincstelenekkel (a tehetősek pedig kifizették a váltságpénzt), s csak a megmaradó nagyon kevés munkalehetőséget kínálták fel a rászorulóknak.67 Változások az agrárszociális kérdések megítélésében a 20. század elején Az a szellemi pezsgés, ami a magyar társadalmi-társadalompolitikai gondolkodást a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedében jellemezte, nem maradt 64 Takács Imre, im. 164. A szerző azon állítása, hogy a minisztériumi munkaközvetítést évi 80.000-en vették igénybe, szemben a magánközvetítés 100.000-es létszámával, erősen megkérdőjelezhető, mert a Gazdasági Munkásügyi Osztály iratai és más források alapján a létszám legfeljebb 45.000-50.000 fő lehetett. Czettler Jenő ugyan az 1903-as évre 152.300 közvetítésről ad számot, de adata alapvető tévedésen alapul. Az általa 100.000-re becsült községi közvetítettek többsége ugyanis csak 1-2 nap munkát kapott, majd újra jelentkezett, így sokszorozva meg látszólag a létszámot. (Czettler Jenő: A magyar állam mezőgazdasági szociálpolitikája, im. 23.) 65 Esztergár Lajos-. A szociális munka útján. Kultúra, Pécs, 1939. 33. 66 A háziiparral kapcsolatban általában sürgető szavak hangzottak el, de voltak, akik a hagyományos háziipari tevékenység versenyképtelenségét hangoztatták. (Ecseri Lajos: Az alföldi munkáskérdés, im. 168.) Azt a harmincas évek végi véleményt, hogy „az öt hónapos éhezés alatt komoly munkát folytatni nem lehetséges", már az 1900-as évek elején leírták a háziipari oktatók, igaz, negatív formában, mint az érintett lakosság „érdektelenségét és lustaságát". (Kiirthy Sándor: A szabadidő felhasználása. In: A magyar szociálpolitika feladatai. A vármegyei szociális tanácsadók és közjóléti előadók pécsi országos szociálpolitikai értekezletén elhangzott előadások. Kultúra, Pécs, 1939. II. köt. 603-654. és PPSK PML Alisp. IV 408. b. 12.345/1911.) 67 A földművelésügyi miniszterek ugyan évről-évre minden télen felszólították a közületeket közmunka végeztetésére, nyáron pedig megtiltották az ilyenek folytatását, ám körrendeleteiknek alig volt hatása. A miniszteri rendeletek különben már csak azért sem értek, érhettek célt, mert a tartalékmunkások egy idő után (alkalmaztatásukra igény nem lévén), épp a „viczinális utak folyamatos karbantartására használtattak fel". (A M. Kir. Kormány 1909. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Budapest, 1910. 138.)
