Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
14 HÁMORI PÉTER Hegyvidéki Akciója, mely Kárpátalja nyomorúságos életviszonyainak, elsősorban állami segítséggel szervezett szövetkezetek útján történő megjavítását tűzte ki maga elé.5 8 A nagyszabású terv véghezvitele azonban kiötlője, Egán Ede miniszteri biztos 190 l-es meggyilkolása után ellaposodott. A Hegyvidéki Akció egyébként is a magyar agráriumnak csak igen kis szektorát érintette. Elveiben ez a tevékenység erősen hasonlított az ország többi területein alkalmazott agrár-szociálpolitikához. A szegény néprétegek megsegítését elsősorban szövetkezeti úton akarta elérni, ám ezek a (javarészt fogyasztási) szövetkezetek a helyi elit és közigazgatás által iránjátottan és az állam által ellenőrzötten működtek, tagjaik a döntéshozatalok során a legtöbb esetben teljes passzivitásra voltak kényszerítve. A Hegyvidéki Akció mintájára 1902-ben megszervezett Székelyföldi Akció (hivatalos nevén FM Székelyföldi Kirendeltség) működése kezdettől jóval az előbbi szintje alatt maradt, és szociális célok helyett inkább az állattenyésztésre, nemes tenyészállatok elterjesztésére koncentrált. A földművelésügyi tárca által irányított telepítésekben sem a szociális elem, hanem a nemzetiségi és részben a gazdasági célok voltak a meghatározók.5 9 A munkaerő kereslet-kínálat évenkénti egyenetlen eloszlásán a minisztérium 1897-től nyári munkások toborzásával (nagyrészt Kárpátaljáról) és tartalékként Mezőhegyesen való állomásoztatásával,6 0 a hatósági munkaközvetítés megszervezésével és illetve téli háziipari tanfolyamok és közmunkák szervezésével akarta elősegíteni. Az állami birtokokon állomásoztatott munkástartalék lényegében a munkát fölvenni nem kívánókkal szembeni zsarolás eszköze maradt,6 1 és nem nélkülözte a munkanélküli vagy nagyon alacsony jövedelmű, Felvidékről és Kárpátaljáról toborzott „tartaléksereggel" szembeni „nevelő szándékot" sem.6 2 Látszólag szociálisabb megfontolások6 3 vezettek a 11.180/1899. számú fóldmívelésügyi miniszteri rendelet kiadásához. Ez minden községben, ahol a munkások azt kérték, a De Gyurácz Ferenc: Nemzeti gondolat és szociálpolitika. Egán Ede és a kárpátaljai akció. Valóság, 1998. 2. 32-46. 59 Legújabb értékelését ld.: Szabó A. Ferenc: Demográfiai problémák biztonságpolitikai vonatkozásai egykor és ma. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 1999. 60 A Mezőhegyesi Állami Munkástelep tíz éve. Földművelésügyi Minisztérium, [Budapest], 1907. 61 Darányi Ignác földművelésügyi miniszter az aratás lefolyása tárgyában saját kezűleg írt felségfelfolyamodványa szerint 1907-ben és 1909-ben például az állami birtokokon, Mezőhegyesen, Kisbéren és Bábolnán már összesen 12.000 embert állomásoztattak, akiket karhatalom is védett. Alkalmaztatásukra azonban többnyire nem került sor. (MOL. К 178. FM. Ein. 6632/1907; 7974/1907. és 5134/1909.) Kivételt képezett az 1903-as év, amikor a mezőhegyesi 1400 tartalékmunkást mind el tudták helyezni. (A M. Kir. Kormány 1903. évi működéséről... im. 109.) 62 Az 1901-es 900 fő Mezőhegyesre szállításának egyik indoka „rendszeres munkára való szoktatásuk". (A M. Kir. Kormány 1901. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Budapest, 1902.) Hogy a rossz bánásmód elriasztóan hatott a munkásokra, utal Darányi miniszter 1907-es javaslata is, mely szerint ha Kárpátaljáról — az előző évek rossz tapasztalata miatt — nem sikerül elég munkást toborozni, akkor a létszámkeretet mezőgazdasághoz értő rabokkal kellene kiegészíteni. Végül erre az agrármunkások mozgalmának lecsillapodta miatt nem került sor. (MOL. К 178. FM. Ein. 6632/1907.) 63 Több szakíró álláspontja szerint a rendelet kiadását nem a gazdasági munkástörvény „finomítása" indokolta, hanem az 1898-as munkaerőhiány. (Bikkal Dénes: Magyar szociálpolitika. A dolgozó társadalom szociális védelme Magyarországon. Bp, 1943. 77-78.)
