Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Végső István: A zsidótörvények hatása a kiskunhalasi zsidóság életére 179
A ZSIDÓTÖRVÉNYEK ÉS A KISKUNHALASI ZSIDÓSÁG 183 amikor a 10 kat. hold alatti földbirtokkal rendelkező személyek számának százalékos aránya, a többi földbirtokos arányához képest, 50% fölé emelkedett.2 5 Addig ugyanis többségében a 25 és 100 hold közötti földbirtokkal rendelkező gazdák száma volt a legnagyobb. így ők alkották a település igazán meghatározó rétegét.26 A halasi kereskedelmi élet 20. századi megalapozói, a zsidók igen jó kapcsolat rendszerrel rendelkezhettek, hiszen többek között az ő segítségükkel indulhatott meg a fejlődés a térségben. Ennek egyik legjobb példája talán az ország egyik legsikeresebb kereskedelmi vállalkozása: a Schneider-cég.2 7 A kezdetben igen jelentéktelennek tűnő kereskedelmi vállalat szép lassan terjeszkedve a Kiskunság meghatározó terményfelvásárlójává vált. A város legnagyobb adófizetője lett.2 8 Ha azonban jobban megvizsgáljuk, rájöhetünk, hogy a Schneider-cég csak egyik oldalról jelentett fejlődést Halasnak, másik oldalról inkább hátrányt. Előnye származott a városnak abból, hogy egy tőkeerős vállalat van a területén, amely olyan fontos intézményeket hozott létre, mint a város központjában felépült Gyümölcscsomagoló, Húscsarnok vagy a Napközi óvoda. Másrészről viszont terhére is volt ez a nagytőkés üzem a városnak, hiszen teljesen kiiktatta a kapitalizmusra oly jellemző gazdasági versenyt és a konkurencia harcot. Tudniillik alacsony felvásárlási árai miatt nemcsak a mezőgazdaságból élők, hanem a helybeli kereskedők is igen rossz helyzetbe kerültek. Utóbbiak ugyanis egy idő után nem tudtak terjeszkedni, hiszen a piac jelentős részét a Schneider-cég uralta. Emiatt igen sokan támadták a céget, és mivel vezetői zsidó származásúak voltak, az érveléseikbe sokszor keveredtek antiszemita hangok is. Feltehető a kérdés, hogy vajon akkor is bírálták volna-e a vállalkozást, ha nem zsidók a vezetői. A válasz alighanem akkor is igen lenne, de abban az esetben csupán gazdasági tekintetben támadták volna a céget. Ezt az állítást alátámasztja Erdei Ferenc Futóhomok című szociográfiájának Halasról írt fejezete is.2 9 Még a neves szociográfus is úgy látta, hogy bár a Schneider-cég egy részt, mint a város legnagyobb adófizetője igen sikeres vállalkozás, de túlnőtte magát a térségen és tevékenysége inkább károsnak, mint jónak mondható.3 0 25 Uo.: 105. 26 Uo.: 105. 27 Kiss Kálmán: Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó. Kiadta: Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat, 1983. / a továbbiakban: Kiss Kálmán /: 2. Schneider Ignác, testvéreivel még 1852-ben alapította a céget, amely kezdetben egy kisebb méretű mezőgazdasági terményeket felvásárló-telepből nagyvállalkozássá nőtte ki magát az 1920-as évek végére. Leginkább tojást, baromfit, vadat és gyümölcsöt vásároltak fel. 28 Monográfia: 102. A felvásárlás Kiskunhalason hagyományosan a református magyar kereskedő családok monopóliuma volt (Bacsó, Csapó). Ezt vette át a 19. században a Schneider vállalkozás. A cég nagyon kemény harcot vívott, hogy monopolhelyzetbe kerüljön. 29 „Még kevésbé tud ellenállni a város annak a hódításnak, amit a Schneider-cég folytat. (...) A halasiak elkeseredetten panaszkodnak ellene. Mondják, hogy minden konkurenciát tönkretesz azzal, hogy összeköttetései folytán olyan szállítási kedvezményekhez jut, amiket más nem tud megszerezni, s termelői árait a végsőkig leszorítja. (...) A Schneider-cég jó kapitalistának (...), de a város egyiknek a teljesítményétől sem üdvözül." Forrás: Erdei Ferenc: Futóhomok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.: 155-156. Azonban megjegyzésként hozzáfűzhetjük, hogy igaz, hogy a felvásárlói ár alacsony volt, de a fogyasztók számára viszont kedvező volt, hiszen olcsóbban tudtak hozzájutni a jó minőségű termékekhez. 30 Nemcsak Erdei, hanem Féja Géza is hasonlóan rossz véleménnyel volt a Schneider-cégről: „Ebben a városban az egyetlen hatalmas cég terményvásárló. Gondol arra, hogy versenytársa ne akadjon." (lásd: Féja Géza: Magyar haláltánc. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984: 201.)
