Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Bordás-Giesz István: 1939: Kárpátalja. Kárpátalja területi és történeti földrajzi összefoglalása 159

162 BORDÁS-GIESZ ISTVÁN krónika 1031-ből származó feljegyzésére, Konrád salzburgi érsek életrajzára, Bi­dermann és Chaloupecky egy-két félreértett és téves adatára, IV Jenő pápa leve­lére, egy 1299. évi oklevélre, Petrovics Péter főúrra és végül Koriatovits Tódor herceg hamis alapítólevelére hivatkoznak."5 A rutének magukat ruszinnak, rusz­nyáknak, vagy rusznáknak nevezik. Népi íróik az uhrorusz (magyarorosz) névvel illetik népüket. A jelenleg elfogadott eredetük a következő: amikor a 8. században a keleti szlávok (oroszok, ukránok, fehéroroszok) ősei a „történelem korszakába léptek" nem rendelkeztek szervezett államalakulattal, se közös névvel. Állandó összetű­zésben éltek egymással, mind a falvak, mind az egyes törzsek. Azonban (a 12. századi Nesztor-krónika szerint) az Ilmen-tó körül élő szláv törzsek belefáradtak a sok viszálykodásba, összefogtak és elmentek a tengeren túlra a ruotsi (ruszj) skandináviai törzshöz és ezt mondták nekik: „Földünk nagy és gazdag, de nincs rajta rend. Jertek uralkodjatok rajtunk és kormányozzatok bennünket."6 Az „ukránizmus" térhódítása nyomán a 20. században „már csak a kárpá­taljai kisoroszok nevezik magukat ruszinoknak, latinul és magyarul ruténeknek. (...) Ebben a névben benne van, hogy bár származásukra nézve keleti szlávok, mégis vérségi, műveltségbeli, gazdasági és történeti kapcsolataik a magyarsághoz fűzik őket."7 A ruszin nép az 1241-es tatáijárást követően költözött be nagyobb számban a Keleti-Kárpátok korábban lakatlanul hagyott gyepűjére, illetve a tatár pusztítás által megritkított lakosságú királyi birtokokra. Később Galíciából érkező telepesek igaz sokban azonosultak az itteni ruszinokkal, néprajzilag azonban a Kárpátok túloldalán élő „lemák" és „bojkó" etnikai csoportokhoz kötődtek. A ruszin lakos­ság csak a Rákóczi-szabadságharc leverése után került számbeli fölénybe a kár­pátaljai magyar lakossággal szemben. A 18-19. századtól kezdve, Közép-Európa más kis nemzeteihez hasonlóan, a nemzetté válás útjára lépett. Ez a nép, Magya­rország más tájain élő népességhez viszonyítva magas fokú védettségben érte meg a 20. századot. Kárpátalja kérdése Magyarországon 1938-1939 1920 után a magyar területi revízió északkeleti irányban Kárpátalja meg­szerzése volt. Ez a terület az egykori Csehszlovákia legkeletibb tartománya volt, melynek az államszövetséghez való csatlakozását annak idején Masaryk széles körű autonómia kilátásba helyezésével érte el. Az ígéret ígéret maradt. Bár a nyomatékosítás kedvéért még az alkotmánytörvénybe is belefoglalták, sőt a Nép­szövetség is garantálta a majdani autonómiát. Mindezek ellenére nem hívták össze az autonóm kárpátukrán nemzetgyűlést, hanem a prágai kormány által kinevezett kormányzó fennhatósága alatt lényegében Prágának voltak alárendelve Kárpá-5 Bonkáló S. (1996) A rutének (ruszinok). -Basel-Budapest. 45. 6 Bonkáló S. (1996) A rutének (ruszinok). -Basel-Budapest. 57. 7 Bonkáló S. (1996) A rutének (ruszinok). -Basel-Budapest. 58. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem,

Next

/
Thumbnails
Contents