Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bordás-Giesz István: 1939: Kárpátalja. Kárpátalja területi és történeti földrajzi összefoglalása 159
1939: KÁRPÁTALJA 163 tukrajna ügyei. A hivatalos nyelv a cseh volt és a tisztviselők mintegy 80-90%-a is cseh nemzetiségű volt, akik természetesen nem tudtak semmit ruszinul.8 A hivatalos politika eleinte el akarta csehesíteni őket, majd mikor ez nem ért célt a csehek oroszosítani kezdték az itt lakó ruszinokat. Minden iskolában más és más nyelven tanítottak ezen a területen (ukránul, oroszul, ruténül, szlovákul, néhol csehül).9 Mintegy negyvenezerre tehető azoknak a rendőröknek illetve hivatalnokoknak a száma, akiknek az volt a kötelességük, hogy minden ruszin megmozdulást csírájában fojtsanak el. Az összes diplomás állást csehek foglalták el, ezért ha esetleg rutén fiatal diplomát szerzett, és el kívánt helyezkedni akkor, ahhoz el kellett hagynia szülőföldjét. Ugyancsak ilyen szellemiségben hajtották végre a földreformot. A szétosztásra kerülő 260 115 hold földből a ruszinok (a magyarokkal együtt) mindössze 19 000 holdat kaptak. ,Д rutének sem a magyar, sem a lengyel határt nem léphették át, hogy idénymunkával kenyerüket megkeressék."10 A be nem váltott ígéretek és az egyre fokozódó elégedetlenség hatására a Ruszin Autonóm Földműves Párt 1928-ban bajának orvoslásáért petíciót intézett a Népszövetséghez.1 1 A pseudo-autonómia jelentette a magyar kormány számára a legfőbb lehetőséget, hogy az elégedetlenséget felkeltse és a valódi autonómiát támogatva a visszatérésre vezesse a kárpátukránokat. Az autonómiára törekvő mozgalom 1936-tól mutatott aktivitást, és 1938-ban érte el tetőfokát (mikor a lengyel, német és magyar részről dotált irányzatokat sikerült egységbe fogni). Ekkor október 19-én alakult meg a kárpátukrán autonóm kormány, a magyar kormányügynök Bródy Sándor elnöklete alatt. Ugyanis az 1919-ben megígért autonómiát ekkor, 1938. október 5-én kapta meg a ruszinság. A magyar kormány elérkezettnek látta tehát az időt, hogy Bródyn keresztül a csehszlovák kormánytól kárpát-ukrajnai népszavazást követeljen, és így elérje e terület visszacsatolását. Németország egy önálló Nagy-Ukrajna létrehozásában gondolkodott, ami a német vezetőség szerint magába foglalta volna „Kárpát-Ukrajnát" is, továbbá Lengyelország ukránok lakta területeit. Ezzel a Szovjetunió egységét kívánták volna kikezdeni német részről. Ez a cél nemesnek tűnt ugyan nyugaton, ellenben a magyar és lengyel oldalon nem talált kellő visszhangra, hiszen mindkét fél vesztett volna a kívánt eredményen. Megoldásnak a magyar-lengyel közös határt vélték. A müncheni egyezmény hatására a belpolitikailag átalakult Csehországban német követségi titkárként működő Hoffmann Huszton tett látogatása és ez alkalommal adott estélye során „oly messzemenő jóindulattal és szimpátiával nyilatkozott a Ruténfóldön máról-holnapra létrehívott ukrán mozgalom és rezsim jövőjéről, hogy joggal feltehető ezek után, miszerint az új Csehország Németországnak ukrajnai érdekeltségeit (...) kész a legmesszebbmenőbb módon képviselni a Ruténföldnek ukrán célok szolgálatba állításával."12 8 Horváth L. (1998) A ruszin nép trianonja, In: Trianon kalendárium 1998, Trianon Társaság Budapest, 1997. 85-96. 87. 9 Kéz A. (1939). Ruténföld, In: A földgömb 1939. 10., 161-170. 163. 10 Kéz A. (1939). Ruténföld, In: A földgömb 1939. 10., 161-170. 164. 11 Horváth L. (1998) A ruszin nép trianonja, In: Trianon kalendárium 1998, Trianon Társaság Budapest, 1997. 85-96. 87. 12 Külügyi Szemle (1939) XVI. 1. - Budapest, 82 - 84. 84.
