Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
10 HÁMORI PÉTER tömegeket törvénysértésre kényszerítettek volna, ami a szerző szemében egyet jelentett a „magyar ember hagyományos törvénytiszteletének törvény általi erodatiojával". A Talliáni indokrendszer további fontos eleme volt, hogy az állam által alapított és a Földművelésügyi Minisztérium által felügyelt pénztárral elejét lehetne venni a munkások önszerveződésének, melyek lehetnek bár segélyezésre alakultak, nagyon könnyen a „szocziális célok köpönyegében mutatkozó nemzetközi szocziálista agitátorok" működési teréül szolgálhatnak.3 2 Valójában ilyen, községi munkás-segélyegyletek csak kevés helyen működtek, s ott is többnyire a helyi nagybirtokos vagy (sokkal ritkábban) a jobb módú gazdák ellenőrzése és irányítása alatt álltak, így a Tallián által jelzett veszély talán túlzottnak tűnhet. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy több megmozdulást, sztrájkot előzött meg városi munkás-segélyegyleti vezetők megjelenése.33 Az általa javasolt ellátórendszer azzal is a „veszélyes" önszerveződés ellenében hatott, hogy lehetővé tette a munkaadók számára a tiszteletbeli tagságot, amennyiben munkásaik biztosítási díját magukra vállalják (annak felét aztán levonhatták bérükből). Ez a rendelkezés, mely kiegészült azzal, hogy a helyi (községi) bizottságok választott tagjainak harmadát a munkaadók adják, harmadát pedig a képviselőtestület a helyi adófizetők közül, tehát zömmel ismét csak a birtokos-rétegből a képviselőtestület delegálja, hatékonyan szolgálta azt a célt, hogy a létrehozott szervezet semmiképp se lehessen az agrárproletariátus gazdasági küzdelmeinek gyűjtőhelye és legalitást biztosító intézménye, hanem megmaradjon annak, amire alapították: a társadalmi struktúrából időlegesen kiilleszkedett munkások segélyező, visszaintegráló szerve.3 4 1896. őszére az agrár-társadalombiztosítás terve készen állott, ám csaknem fél évtizedet kellett arra várni, hogy megtárgyalásra a Képviselőház elé kerüljön.35 Annak ellenére történt mindez, hogy többen is hangot adtak nézetüknek: a törvény megalkotása hathatósan venné elejét az agrármozgalmak további terjedésének.3 6 A benyújtott törvényjavaslat kisebb módosításokkal bár, de lényegében 32 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjának 1894-es jelentése. 195/1894. MOL. К 14. BM. res. 18. doboz. 33 Orosházán az agitációt Engelmann Pál mellett a Munkássegélyező Pénztár hivatalnokai (Kürscher Jakab, Csillag Zsigmond és Kiss Adolf) kezdték el. Innen a mozgalom részben az ő biztatásukra terjedt át Csorvásra, Békéscsabára, Hódmezővásárhelyre. (Farkas József-. Agrárszocialista mozgalmak, im. 9-10.) Nevek említése nélkül ugyanezt panaszolja Tallián főispán is 1894. kora tavaszán. 133/1894. MOL. К 14. BM. res. 18. doboz. 34 Ennek az elképzelésnek látszólag ellentmond az öregségi biztosítás javaslata, hiszen az nem valamiféle visszailleszkedést céloz, ám ez az üzletág a gyakorlatban a korhatár miatt — 70 év — nagyon kevés embert érinthetett volna. 35 A késés oka talán abban is fellelhető volt, hogy az 1891:XIV törvénycikk agráriumra való kiterjesztése a Földmíves Munkások Első Országos Kongresszusának 1897-es követelései között előkelő helyen szerepelt, s a kormány — mely éppen a fegyelmező-megtorló politikák alkalmazásával próbálkozott — az engedményeknek még a látszatát is kerülni kívánta. (Szántó Menyhért im. 24. és Bodrogközy Zoltán im. 71.) 36 Az egyik legradikálisabb (nem baloldali) megfogalmazás szerint: „Ezen a téren kellene a munkásoknak az állammal és a társadalommal szemben követelésekkel fellépni, nem pedig egész erejüket az aratási feltételek felcsigázásában, munkabeszüntetések rendezésében kimeríteni. ... Ha az állam nem is ismeri el a «munkához való jogot», ha nem is tartja feladatának arról gondoskodni, hogy az ép, egészséges munkásoknak keresete és biztos existenciája legyen, de a betegek és rokkan-
