Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
A MAGYARORSZÁGI AGRÁR-SZOCIÁLPOLITIKA KEZDETEI 11 híven követi Tallián elképzeléseit. Legfontosabb az a változtatás volt, hogy az állandó cselédek után gazdáik évi 1 korona 20 fillér hozzájárulást kötelesek fizetni, s ezáltal az érintett cselédek automatikusan biztosítottakká váltak baleset esetére.37 Kevésbé jelentős módosítás volt a nyugdíjkorhatár 5 éves leszállítása (65 évre), az pedig mindössze stilisztikai jelleggel bírt, hogy az önkéntesen fizető munkaadókat nem tiszteletbeli, hanem alapító tagoknak nevezték. A javaslat elkészítői a német gazdasági munkásbiztosítást előíró törvényt (mely kötelező jelleggel bírt) vették alapul,3 8 és az állam kiegészítő hozzájárulását évi 100 ezer koronában jelölték meg.3 9 A törvénytervezet, szemben az ipari és kereskedelmi munkavállalók kötelező betegségbiztosítását tartalmazó 1891:XIV törvénycikkel, szokatlanul rövid tárgyalás után, szinte vita nélkül került elfogadásra. A hozzászólások többsége támogató, sőt, olykor egyenesen patetikus volt.4 0 Mindössze Visontai Soma, Újvidék ellenzéki képviselője emelt szót az állam terjeszkedése ellen, fájlalva az „önálló egzistenciák kevesbedését", ám még ő is hajlandó volt támogatni az elképzelést, tekintettel a gazdasági munkásság nehéz helyzetére. Ervei közt főhelyen szerepelt az önkéntesség is, mint a javaslat legfőbb erénye.4 1 A társadalombiztosítás kapcsán nem csak Magyarországon vívtak az önkéntesség és kötelezővé tétel kérdésében ádáz csatákat. Az élen járó Németországban a I. Vilmos 1881. november 17-én kelt császári üzenete és 1889. között meghozott törvényekben a kötelezőség és az állami felügyelet diadalmaskodott.42 Posadowsky-Wehner legsúlyosabb indoka a rendszer ilyetén megalkotásában a munkás-segélyegyletek elteijedtsége és azok politikai befolyása volt.4 3 Jóllehet a hazai viszonyok — ha kisebb léptékben is — hasonlítottak a húsz évvel korábbi németre, továbbá Magyarországon a német — és a nyomába lépő osztrák birodalmi — tak, árvák és aggok fenntartásáról, mindennapi kenyeréről gondoskodni el nem hárítható kötelessége." (Ecseri Lajos: Az alföldi munkáskérdés és a mezőgazdasági válság. Budapest, 1898. 187.) 37 Megjegyzendő, hogy a balesetbiztosítás kötelező bevezetését éppen a munkaadók sürgették a mülhauseni első Nemzetközi Balesetelhárítási Konferencián. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy többségüket nem az emberbaráti érzelmek, hanem a kártérítés elkerülése vezette. Nagy-Britanniában éppen a kártérítési rendszerrel sikerült ha nem is kötelezővé, de teljesen általánossá tenni a baleset elleni biztosítást. (Sidney Webb, Beatrice Webb, A szegénység problémája. Révai, Budapest, én. [1919.] 127.) 38 Kourig Béla: Szociálpolitika. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1936. 59-61. 39 Makfalvy Géza hozzászólása a törvényjavaslathoz. Az 1896. évi november hó 23-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőházi napló. Pesti Könyvnyomda-Részvény-Társaság, Budapest, 1900. XXIX. kötet, 244. 40 A (kormánypárti) Rátkay Ferenc így fogalmazott: „Midőn a törvényjavaslatot ... a kezembe fogtam, mintha egy sóhajtás szállott volna felém: millióknak elfojtott sóhajtása, a melyik mintha azt mondotta volna: hát én is vagyok, a magyar törvényhozás engem is észrevesz, a nép millióit?" Uo, 242. 41 Visontai megjegyezte különben azt is, hogy a szocialista agitáció legfőbb ellenszerének is az önkéntesség elvéhez való szigorú ragaszkodást tartja. Uo, 245. és 251. 42 H. A. Diederiks: Nyugat-Európai gazdaság- és társadalomtörténet. Osiris, Budapest, 1995. 295; Balogh Gábor: Társadalombiztosítási ismeretek. Corvinus, Budapest, 1996. 193-195; Kovrig Béla: A magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítása és a vállalati nyugdíjintézmények újjászervezése. Tébe, Budapest, 1929. 13-14. 43 Különös súllyal hangsúlyozza ezt életrajzírója, Penzler, aki egyenesen Németország szocializmustól történő megmentését látta a társadalombiztosítási rendszer megalkotásában. Johannes Penzler. Graf Posadowsky, als Finanz-, Social und Handelspolitiker. Weber, Lepzig, 1909-1911. 213-234.
