Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421
1442 L. NAGY ZSUZSA az augusztusi országos választások eredményei is megerősítették. Semmi sem indokolta, vagy tette volna lehetővé, sőt, ésszerűvé, hogy Rassay — mint korábban feltételezte — nyílt színű politizálásba kezdjen. S ha jól meggondoljuk, 1947-^48-ban már nem is lett volna olyan párt, amelyben ezt megtehette volna. 1949-ben a nemzetközi fejlemények (az Egyesült Államok és Anglia jegyzékei Magyarországhoz a békeszerződés betartását kérve számon, a NATO megalakulása stb.) egyes polgári politikusok reményeit a hazai viszonyok változását illetően ismét felélesztették - teljesen alaptalanul. Egy ilyen belső változás esetén Rassay szerepének megerősödését szükségszerűnek látták. Egy 1949. október 11-i BM jelentés ezzel kapcsolatban Kabakovics József nézetét így adja vissza: „A változás után az erőviszonyok jelentősen megváltoznak, a ma háttérbe szorított politikai és társadalmi erők javára. így elsősorban egy széles kereszténydemokratikus front alakul ki, melynek Rassay Károly lesz a vezetője. Ezt alátámasztja az a körülmény, hogy Rassay ma ismét aktív tevékenységet folytat és állandó érintkezésben van Kornis Gyulával valamint vezető főpapokkal, akikhez régi kapcsolatok fűzik. A volt PDP politikusaival Rassay Bródy Ernőn keresztül tartja fenn a kapcsolatot..."105 Ami Rassay „aktív tevékenységét" illeti, Kabakovics erősen felértékelte azokat a baráti, családi körben folytatott eszmecseréket, amelyeknek semmiféle pártháttere nem volt. Az 1948-as hatalmi-politikai fordulat, a Mindszenty-, a Rajk-per stb. idején és következtében józan polgári liberális politikus közeli sikerre nem számíthatott. Mégis, még Rassayban is élt az a feltételezés, vagy remény, hogy az egyetlen párt hatalmára épített diktatúra nem lehet örök. Rassay — Bródy Ernő szerint — „változatlanul bölcs, tudja, hogy most nem szabad és nem lehet semmit tenni, ezért vár, mert az 'idő neki dolgozik és eljön az ő ideje'."106 Rassay józan, reális helyzetmegítélését ismerve, fel lehet tételezni, hogy Bródy és a szavait jelentésbe foglaló ügynök egy korábbi időpontra utal, bár azt, ami a jelentés kelte (1951. május 16.) után egy hónappal történt, aligha láthatta előre bárki is. 1951. június 17-én a belügyminiszter elrendelte „a volt kizsákmányolók" Budapestről való kitelepítését, mégpedig két, 1939-ben, a háborús viszonyok között született rendeletre (8130-1939. miniszterelnök, 760-1939. sz. belügyminiszteri) alapozva. A kitelepítés nemcsak a nagytőkéseket, a nagybirtokok tulajdonosait, hanem a régi középosztályhoz tartozók széles tömegét érintette, magasabb beosztású állami és közigazgatási tisztviselőket, minisztereket, képviselőket, polgári pártok vezetőit és még sok mindenki mást. Közéjük tartozott Rassay, valamint a vele egy villában élt nyugdíjas orvostábornok bátyja és nővére is. Kétségtelen, hogy Rassay és családja társadalmi helyük, politikai nézeteik miatt a Rákosi-rendszer szempontjából nemkívánatos, ellenséges elemeknek minősültek. Baráti körükben azonban úgy vélték, őt és családját elsősorban azért kellett kitelepíteni, mert közösen birtokolt és lakott villájukat így lehetett könnyedén kisajátítani.10 7 105 Uo. 0-1511/1. 73. 106 Uo. 0-8511. 184. 107 Rupert Klára közlése, 2002. novemberében.
