Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421
RASSAY KÁROLY ÉLETÚTJA 1944-1953 KÖZÖTT 1433 Bizonyos, hogy Rassay értesült a MKP álláspontjáról és le is vonta belőle a szükséges következtetéseket. Pedig arról nem tudhatott, hogy egykori pártját a BM még keményebben ítélte meg. Egy dátum nélküli összefoglaló jelentés szerint Bethlen István és köre a rendszer konszolidációja során gondoskodott arról, hogy legyenek olyan ellenzékiek, akik valójában „a rendszer második vonalát képezték... a nagypolgárság és az ő befolyásuk alatt álló polgári elemek irányítására Rassay Károly pártja" szolgált. „Ez az álellenzéki polgári párt — folytatja a jelentés — demokratikus szólamokat hangoztatott, ugyanakkor élesen szemben állt a munkásmozgalommal s antibolsevista, kommunistaellenes propaganda terén felülmúlta a kormányzó pártokat is, melyek... átengedték a nyílt gyalázkodások nagy részét Rassayéknak." Utóbb, a kormánypolitika jobbratolódása idején „kezdtek mind jobban kiszorulni a politikai életből, de a társadalmi, gazdasági életben hatalmuk továbbra is megmaradt."61 A megfélelmlítés, de a PDP lehetőségeinek reális felmérése is szerepet játszhatott abban, hogy az 1945. október 7-ei törvényhatósági bizottsági választáson Budapesten már csak 9 fő jutott abba a testületbe, amelynek korábban a legerősebb ellenzéki irányzatát alkották a liberális, demokratikus városatyák. A novemberi nemzetgyűlési választáson már csupán két emberük szerzett mandátumot. Ha arra gondolunk, hogy 1939-ben, amikor az országgyűlési választásokon rendkívüli mértékben előre törtek a nyilasok, nemzetiszocialisták, Rassay pártjának mégis hat képviselője ült a parlamentben, jól látható, milyen változások mentek végbe a politikában és a társadalomban. A Független Kisgazdapárt vonzerejével a PDP nem versenyezhetett. Rassay tapasztalt és a viszonyokkal reálisan számoló politikus volt. Minden polgári politikusnál előbb és a maga valóságában mérte fel, hogy nincs ok illúziókat táplálni egy polgári demokratikus berendezkedés lehetőségét illetően, még ha egy ideig élt is némi remény e tekintetben. A nyilvános közéleti szerepléstől — a fentieken túl — visszatarthatta az is, hogy az 1945-47 közötti pártviszonyok a maguk kialakulatlanságukkal, a sorozatos pártszervezésekkel, fúziókkal és szétválásokkal, a személyi harcokkal, erősen emlékeztethették az 1920-as évek elejére. Akkor ezekből saját pártja létrehozásával emelkedett ki, 1945-ben és azt követően azonban ez szóba sem jöhetett. „Rassay Károly hazatérése — állapította meg a BM egyik jelentésírója — sem oldotta meg a különböző frakciók között fennállott ellentéteket (ti. a PDP-ben, L.N.Zs.), nem állt Rassay a párt élére, nem tartva alkalmasnak az időt arra, hogy nyílt politikai szerepet vállaljon."6 2 Egyetlen szervezetről tudok, amelyhez nemcsak csatlakozott, hanem amelynek vezető testületében is szerepet vállalt, ez pedig a Gestapo Fogházviseltek Köre volt Budapesten (GFK). Ennek 1945. június 26-án tartott ülése beválasztotta Rassayt a választmányba. A GFK összejövetelein több százan vettek részt, kapcsolatot tartottak a Nemzetközi Vöröskereszttel, segélyezést szerveztek, adományt kaptak pl. Karády Katalintól is. Ismerve az akkori viszonyokat, nem csodálkozhatunk, hogy az AVO megkülönböztetett figyelmet fordított a szervezetre, üléseiről a ki-61 TH 0-12145. 24. 62 Uo. 26.
